18. rész: A Bosszú vasökle

Bloom nem képes megmozdulni. Ijedten mered Maria középső ujjára, ami akár bármelyik pillanatban kiolthatja az életét. Érzi, hogy az összes cellából mindenki őt nézi, mégsem várhat tőlük segítséget.

A tündér hirtelen nehéz léptek zajára figyel fel. Még valaki közeledik, aki méghozzá igencsak nagydarab lehet. Spencer máris legyőzte volna Skyt és Brandont? Akkor iszonyúan nagy bajban lennének.

Maria mellett viszont nem Spencer jelenik meg, hanem egy másik férfi. Alacsonyabb, mint a négykarú izomkolosszus és sokkal jobban be van öltözve. Fekete, hosszúujjú kabátja és hosszúnadrágja mellett fehér vászonkesztyűt és bakancsot is visel. Bloom hamarosan a rövid, vörös hajat és a zöld szempárt is felismeri: Spengler az, a másik lovag, aki Szaladint behurcolta Derek börtönébe. Ő az, akinek az erejéről még mindig nem tudnak semmit.

– Mintha hallottam volna valamit – jegyzi meg a férfi, miközben kilép Maria mögül. Pillantása megakad a tündéren. – Mit fogtál?

– Megjöttek Alfea legjobbjai – válaszolja a boszorkány. – Bár furcsa, hogy egészen idáig eljutottak. Csak nem alszotok szolgálatban?

– Nagyon vicces. Spencerrel különváltunk, hogy eléjük jöjjünk. És téged hogyhogy itt látni? Azt hittem, berendezkedtek az iskolátokban.

– Így is van, de visszajöttem jelentést tenni. A javítások jól haladnak, pár nap alatt megleszünk velük. Bedugnád a tündérkét az egyik cellába? Mennék megkeresni a főnököt.

– Még szép.

Mikor Spengler Bloomhoz ér, Maria ujjai visszahúzódnak. Egyedül a középső marad a lány előtt, de ez is elég ahhoz, hogy a tündér félelmében meg se próbáljon elmenekülni. A nő csak akkor húzza vissza az utolsó ujját is, amikor Spengler már megragadta Bloomot.

Maria sietve távozik. A foglyot Spenglerre bízza. Bloom tökéletesen meg tudja érteni. A férfinak iszonyatos szorítása van. A tündér a kesztyűn keresztül csak hideget érez... és emberfeletti erőt. Ha próbálná, akkor sem tudná kirántani a karját a férfi kezéből. Mikor elindulnak, hogy neki is találjanak egy üres cellát, Bloom egy-két bebörtönzött specialista súgdosását hallja:

– Ne hagyd magad!

– Elbírsz vele!

Bloom igyekszik erőt gyűjteni a bíztatásokból, és mielőtt még az első sarokra érnének, fordulásból teljes erővel belerúg a férfi bokájába. Normális esetben Spenglernek fel kellene ordítania, vagy legalább fel kéne jajdulnia és a lábához kapnia a fájdalomtól. Csakhogy nem ez történik. Ehelyett éles kondulás hallatszik a folyosón és Bloom az, aki legszívesebben a lábához kapna fájdalmában. De nem tud. A férfi rezzenéstelen arccal továbbra is ugyanúgy fogva tartja, mint eddig. Bloom agyán a fájdalom mellett a felismerés is átvillan: ezzel az emberrel valami nagyon nincs rendben.

– Ez mi akart lenni? – kérdezi Spengler. – Valami szökési kísérlet?

Bloom nem tud mit válaszolni. Sőt, jóformán azon a lábán is alig tud állni, amelyikkel belerúgott a férfi bokájába. Ez hogy lehet? Semmi nem utal arra, hogy Spengler valamilyen páncélt viseljen. Akkor mégis mi történt az előbb?

– Indulás! – löki előre a férfi, hogy haladásra ösztökélje. – Nem érünk rá egész nap. Valamikor a társaidat is el kell kapnunk.

A tündérnek újabb ötlete támad, bár az előző után csak reménykedhet benne, hogy ennek több sikere lesz. A férfi a csuklóit tartja, így a tenyerét neki tudja nyomni fogvatartója kabátjának. Spengler ruhája szinte azonnal lángra lobban, és el kell engednie a lányt, hogy eloltsa. Bloom úgy igyekszik visszajutni Faragonda cellájához, amennyire tud. Csak rövid időre terelte el a férfi figyelmét. Már nincs messzire, amikor újra meghallja maga mögött a döngő lépteket: Spengler elindult utána.

A tündér egy elkeseredett ötlettől vezérelve egy tűzlabdát küld Riven, majd Timmy cellája felé. A rácsok megolvadnak a hőtől, a specialisták pedig kiszabadulnak börtönükből, hogy Spengler útját állják. A férfi kabátján lyukat égetett Bloom előző varázslata, amin keresztül kilátszik pirosodó folttal éktelenkedő hasa.

– Itt a vége, haver – mondja Riven komoly hangon. – Most nincs itt a nagydarab barátod, hogy segítsen neked.

Spengler dühösen áll meg a specialisták előtt. Zöld szeméből kiolvasható, hogy ezt bizony nem így tervezte. Akkor meg különösen idegesnek tűnik, amikor a fiúk egyenruhája alól fegyverek kerülnek elő.

– Ezért megfizettek – passzírozza ki összeszorított fogai között. – Mindannyian.

– Majd meglátjuk.

Riven alighogy megszólal, már támad is. Hatalmas lendülettel ront rá a férfira és teljes erejéből lecsap. Spenglernél nincsen fegyver, így csak a jobb karját tudja maga elé emelni védekezésképpen. Újabb éles kondulás visszhangzik a börtön folyosóján, ahogy a kard hozzácsapódik a tenyeréhez.

Bloom nem hisz a szemének. Riven tisztán eltalálta a férfi nyitott tenyerét, de az ahelyett, hogy vérezne, elképesztő könnyedséggel állítja meg a pengét. Spengler pedig ezúttal sem mutatja semmi jelét annak, hogy a legkisebb fájdalmat is érezte volna.

– Mindegyikőtök ilyen gyenge? – kérdezi Spengler, miközben hátralöki Rivent. – A Vörösforrásban ennyire visszahanyatlott a harcoktatás? Vigyél már bele egy kis erőt, mert ezt meg sem éreztem!

Riven is elképedve néz a férfira. Ő sem hiszi el, amit lát. Teljes erővel sújtott le, de mindössze a kesztyű anyagát sikerült átvágnia. Ez mégis hogy lehet? Ember ez egyáltalán?

– Na mi van? Ennyi volt?

A tündér kétségbeesetten néz Faragondára. Abban reménykedik, hogy ő talán tudja, mi ilyenkor a teendő. Ijedtségére viszont az igazgatónő ugyanolyan tanácstalannak tűnik, mint mindenki más.

Timmy a kialakult helyzetet látva inkább Faragonda cellájának kinyitásán kezd el fáradozni. Bloom sem tudja, hogyan segítsen Rivennek, akit feldühít a férfi viselkedése. Ismét nekiugrik, újra és újra támad, de Spengler meglepő gyorsasággal védi ki az összes próbálkozását. Még kard sem kell neki, hogy a specialista csapásait megfogja. Mégis miből lehet a bőre? Kőből? Bár elég valószínűtlen, hiszen a hasán ott van az égési seb, amit Bloom hagyott hátra.

A férfi kabátja egyre rongyosabb. Riven minden ütésével máshová céloz, hogy megtalálja a gyenge pontját. A tündér lassan már átlát a ruha szakadásain, de attól, ami alatta van, elakad a lélegzete. Spengler karján a bőr szürkén csillog, mintha…

Bloom még egy tűzlabdát hajít a férfi felé, akinek ezúttal a vállát találja el. Spengler már nem kezd el lángrakapott kabátjának eloltásával vesződni, inkább azonnal letépi magáról a rongyos ruhadarabot. A jelenlévőkön a döbbenet hulláma söpör végig: a férfi mindkét karja fémből van.

A tündér is a fémvégtagokra mered. Hát persze, hisz Faragonda közvetítésével hallotta, hogy Spenglernek volt egy nagyon súlyos balesete, ami véget vetett tanulóéveinek a Vörösforrásban. Ha pedig a lába is ugyanúgy kongott, amikor Bloom belerúgott…

– Művégtagok? – hallja Faragonda megrökönyödött hangját. – Kizárt, hogy Szaladin ezért eltanácsolta volna…

– Olyan súlyosak voltak a sebeim, hogy nem tudtak volna ellátni az iskolában – meséli Spengler. – Átszállítottak máshová, de tisztán hallottam, hogy közlik mindenkivel, hová. Az összes ismerősöm vette a fáradtságot, hogy meglátogasson, egyedül ő nem tolta be hozzám egyszer sem a képét! Helyette az egyik barátommal küldött egy levelet, hogy felesleges visszamennem a cuccomért! Azt mondta, nem akarta egy haldokló diákját látni. Hát most én leszek az utolsó, akit látni fog. És egyáltalán nem haldoklom.

Bloom nem tudja mire vélni a férfi szavait. Most már biztos benne, hogy Derek és csapata egyáltalán nem hasonlítanak egyik előző ellenfelükhöz sem. Eddig bárkivel is kerültek szembe, akár a Trixet, akár Lord Darkart veszik, mindegyikük egyedüli célja valamilyen hatalom megszerzése volt, viszonylag meggyőző ok nélkül. Most pedig itt van példának Spengler és Derek, akiknek nem kell semmilyen hatalom, egyszerűen csak elégtételt akarnak venni múltbeli sérelmeikért. Ezért sokkal veszélyesebbek egy bomlott elméjű világuralomra törő gonosznál.

– Vagy úgy – motyogja Riven maga elé. – Akkor most már világos, miért nem bírtunk veled sem a Vörösforrásnál.

Spenglernek a megjegyzés hallatán csak egy vigyor terül szét az arcán.

– Ne örülj neki! Ugyanis nem lesz rá alkalmad, hogy ezt másokkal is megoszd!