Persus, I. számú kutatóintézet, kísérleti labor

A Bosszú lovagjai: prológus

Brad egy nagy bögre kávéval a kezében ül a monitorok előtt. Itt valami nagyon nem stimmel. Az elitkatona-jelöltek egyáltalán nem ott vannak, ahol lenniük kéne.

Bart jele immár napok, sőt, lassan hónapok óta a Magix térképén elhelyezett három piros kereszt egyikén van. Brad már százszor leellenőrizte, és százszor is azt a választ kapta, hogy Bart bizony a Vörösforrás tanulója lett. Más magyarázat egyszerűen nincs arra, hogy a nyomkövető jelét szinte éjjel-nappal ugyanott látja.

A Vörösforrásban viszont csak specialistákat képeznek, akik nem annyira a varázserejükre hagyatkoznak, hanem más jártasságaikat is fejlesztik. Biztos van abban az iskolában harcoktatás, pedig azt egyáltalán nem kalkulálták bele a kísérletbe.

Brad fejében már megannyiszor átfutott a gondolat, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás. Le kéne fújni az egész kísérletet, így mindkét fiú életben maradhatna. De az ilyen ötletek csak addig tűnnek jónak, amíg szembe nem nézel azzal, hogy ezt a főnöködnek is el kell mondani. Meniz pedig tuti nem hagyná ezt annyiban. Ha bele is menne, hogy lefújják a kísérletet, a kudarcot Bradnek kéne felvállalnia. Ez talán még nem is lenne akkora gond, de nagy valószínűséggel behoznák mindkét fiút és végeznének mindkettővel.

Innen már nincs visszaút, győzködte magát mindig. Ez csak egy kis esélykiegyenlítés. Nincs benne semmi rossz.

Ezekkel áltatta magát egészen mostanáig. Ugyanis most a másik klón vészesen közel került hozzá. A kettes számú alany jele egy erdőből jön Alfea mellett. Még szerencse, hogy az erdő közepe felé tart és nem a Vörösforrás irányába. Ez viszont már nem tréfadolog. Ezt jelentenie kell.

– Valaki vegye át a helyem! – szól a társainak. – Megyek, szólok az igazgatónak.

Mr. Meniz nem tűnik meglepettnek, amikor Brad belép az irodájába. A lehető legnagyobb nyugalommal üdvözli.

– Mi hírt hozol, Brad?

– Támadt egy kis gondunk, uram. Az alanyok… nem éppen ott vannak, ahol kéne.

– Mármint?

– Az egyes alany egy ideje a Vörösforrásban tartózkodik. Gyanítjuk, hogy…

– Hogy az iskola diákja lett. És ez így is van. Felszínre törtek azok a képességei, amiket a Ricó által ellopott génektől kapott. A másiknál ezek a képességek még mindig szunnyadnak.

Brad elképedve néz az igazgatóra.

– Ezt meg honnan tudja?

– Ricó jelentette az előbb. Derek épp most találkozik a kettessel egy erdőben. Most már tényleg csak karnyújtásnyira van az, amiért egész idáig dolgoztunk.

– Szerintem viszont most kéne véget vetni az egésznek – bukik ki Bradből az, amit már annyiszor megfogalmazott magában. – Túl sok váratlan esemény történt. A kísérlet már rég megcsömörlött. A Bartot ért támadás, most pedig a felszínre törő képességek, amik miatt beiratkozott a Vörösforrásba. Ott egész biztosan tanítják neki a harcot. Az eredmény így nem azt fogja tükrözni, amire kíváncsiak voltunk. Hagyjuk abba az egészet és hagyjuk őket békén!

Mr. Meniz arca elkomorul ennek hallatán.

– Ugye ezt nem mondod komolyan, Bradley?

– De. Teljesen komolyan mondom. Már rég nem a mi kezünkben volt az irányítás.

Mr. Meniz szeme villámokat szór Brad kijelentése hallatán.

– Ám legyen… De a kudarc felelőssége a tiéd, ugye tudod? Bekerül a munkalapodba a teljesítetlen feladat és megvonom tőled a csoportvezetői rangodat. Még most is úgy gondolod, hogy fel kéne hagyni a kísérlettel?

– Igen.

– Akkor a beszélgetésnek vége. Minden jót, Bradley!

Brad egy kurta biccentéssel megfordul, majd kisiet az irodából.

*

Persus, I. számú kutatóintézet, igazgatói iroda

A Bosszú lovagjai: 12. rész

Marko Meniz az íróasztala mögül beszélget legújabb vendégével. Sam Ricó csak nemrég tért vissza Magixból és máris felkereste, hogy beszámoljon a Rongby szolgálatában eltöltött időről.

– Tehát a Vörösforrásban voltál, amikor Rongby emberei támadtak – összegzi a legfrissebben hallottakat az igazgató. – Láttad az elitkatonáinkat?

– Együtt nem. A kékpáncélos klónokat küldték, akiket Spencer, Spengler és a kettes számú alany vezetett. Az elit senkivel nem állt le harcolni, csak azzal, aki tényleg elállta az útját. Egyenesen az épületbe rohant, ott futottunk össze. Láthatta rajtam, hogy nem a védők közé tartozom, hanem más célból vagyok ott. Kérdezősködött a másik elit után, de az akkor már nem volt az iskolában. Még aznap délelőtt két másik specialistával Alfeába ment, hogy az ottani védelmet erősítse.

– Tehát nem találkoztak.

– Nem, de még lesz rá alkalmuk. Néhány tündér és a specialisták elmenekültek Alfeából, köztük az a Winx is. Rongby szerint azok hatan mindenképp meg fogják keresni. Nem bírják sokáig az igazgatónőjük nélkül.

– Bírni fog velük?

– Mármint Rongby a tündérekkel? Nehéz megmondani, azok a lányok már elintéztek néhány rosszfiút. Ha viszont rendesen felkészül ellenük, jó esélye lehet.

– Szüksége van még a klónokra?

– Ahogy elnéztem, nem sok. Az alapján, ahogy bánik velük… Szerintem csak az iskolák megtámadásához kellettek.

– Akkor kapsz még egy feladatot, utána pihenhetsz, amennyit szeretnél. Menj vissza Rongbyhoz és hozd el a klónokat! Nem akarunk…

Hirtelen kopogtatnak az ajtón, Markóba fojtva a szót.

– Gyere be!

Az ajtó kinyílik, és Sarah lép be rajta. Mr. Meniz összeráncolja szemöldökét meglepettségében. Sarah kapta meg Brad megüresedett posztját a sajátja mellé. Immár ő felelt az elitkatonákért. Csak nem történt valami?

– Elnézést, Mr. Meniz, de sürgős jelentenivalóm van – mondja Sarah, erős rémülettel a hangjában.

– Hogyne. Sam éppen indulni készült.

– Igen…

Ricó felpattan, majd mély meghajlások közepette kisiet az irodából. Marko a nyomában megüresedett szék felé int.

– Mi ennyire sürgős? – kérdezi.

– Itt volt! Épp a monitorokon figyeltük az alanyok tartózkodási helyét, amikor a kettes számú alany jele egy kis szünet után itt bukkant fel. Amint elfordultam a képernyőktől, szembetaláltam magam vele…

– Hogy? A kettes alany itt járt?

– Igen. A testvéréről kérdezősködött. Meg kellett mutatnunk neki, hol van most…

– Hol?

– Gardéniában, egy kisvárosban valahol. De nem ez a lényeg. Amikor látta a mi döbbenetünket, magától is rájött, hogy a család, akik befogadták, nem ott vannak. Elmondtuk neki, hogy Magixban laknak…

– Mire ő?

– Elment. De nem tudjuk, hogy Gardéniába vagy Magixba.

– Akkor derítsétek ki! És küldjetek ki valakit a családhoz, hogy utánanézzenek, nem esett-e bajuk!

*

Persus, I. számú kutatóintézet, igazgatói iroda

A Bosszú lovagjai: epilógus

Marko Meniz irodájában többen is összegyűltek. Először Ryder Woggs jelentett az egyes elitklón családjáról. A kettes, miután betört az intézetbe és kiszedte Sarah-ból, hol vannak, felkereste az „ikertestvérét” nevelő családot. A kiérkező munkatársat csúnya látvány fogadta. A kettes megölte a szülőket és elrabolta a kislányukat. A lányt, akit az egyes saját húgaként szeretett…

Ryder után Sam Ricó is megérkezett. Ő jelentette, hogy a klónokat mind egy szálig kihozta Rongby búvóhelyéről. Most mind a hálókörletekben vannak, várva, hátha kapnak még feladatot. Ő maga mélyebbre is lemerészkedett a búvóhelyül szolgáló barlangrendszerben. Bár nem érte el a végső csata színhelyét, látta a tündéreket felbukkanni a mélyből, koszosan, sérülten, kimerülve – de élve.

– Ezek szerint Rongby… – teszi fel a félbehagyott kérdést Mr. Meniz.

– Bizonyára halott – bólint Ricó. – Bár magát a holttestet nem láttam, a tündérekkel lett volna, ha élve sikerül elfogniuk.

Marko megereszt egy bólintást.

– Helyes – morogja alig hallhatóan, majd az utolsó vendégére tekint.

Sarah érkezett a legkésőbb, egy papírlappal a kezében. Mindeddig türelmesen várt a sorára, most pedig előrelép.

– Te mi hírt hozol? – kérdezi az igazgató.

Sarah nem szól semmit, csak leteszi a lapot az asztalra. Mr. Meniznek elég csak rápillantania a végére, és már hátra is dől. Ott ugyanis mindössze két szám és a hozzájuk tartozó egy-egy szó szerepel. Az egyik mellett az „elbukott”, míg a másik mellett a „túlélte” felirat áll.

– Ezennel tényleg lezártnak tekinthetjük ezt a kísérletet.

– És mit csináljunk vele? – kérdezi Sarah a papírra bökve. – Hozzuk be?

– Felesleges.

– Felesleges? Hagyjuk kint?

– Pontosan ezt fogjuk csinálni. Kint hagyjuk és várunk – hogy elpusztítsa magát.