ep
2009.12.09. 17:15
Epilógus
A tündérek még sokáig merednek Derek és a lidérc földön fekvő testére. A tény, hogy a borzalmaknak végre vége van, csak lassan jut el a tudatukig. Valamiért mégsem tudnak örülni neki. Hiányérzetük támad. A győzelem érzése, amikor tudják, hogy egy újabb gonosztevőtől mentették meg a világot… ez most hiányzik. Nem tudnak úgy tekinteni Derekre, mint egy gazfickóra. Sokkal inkább úgy érzik, hogy egy tévúton járó emberrel állította őket szembe a sors.
Layla tápászkodik fel először, majd segít a többieknek is. Bloom utolsónak gyűjt annyi erőt, hogy ő is talpra tudjon állni. Kezét sebesült oldalára szorítva indul el barátnőivel kifelé a barlangból. A többiek aggódva figyelik a visszaúton, hogy ha szükség van rá, segíthessenek neki. A kifelé vezető utat különösen rövid idő alatt teszik meg. Bár sérültek és kimerültek, erőt ad nekik a tudat, hogy megtették, amit Faragonda kért tőlük. Még ha nem is annyira kellemes érzés.
Kifelé nem ugyanazon az úton mennek, amelyiken befelé. Erre onnan jönnek rá, hogy a szabadba kilépve nem a hegyormokkal szegélyezett fennsík, hanem egy napfényben fürdő erdei tisztás fogadja őket. Körben a fák mentén emberek állnak: a kiszabadított tündérek, boszorkányok és specialisták itt várták meg őket.
Bloom fáradtan végignéz az összegyűlteken. Senki nem rohan oda hozzájuk, pedig többeken az látszik, hogy nagyon kíváncsiak lennének a barlangban történtekről. Bloom szeme a sok ismerős arc között egy húsz év körüli fiún akad meg. Bart egy fa törzsének dőlve üldögél, a többiektől valamivel távolabb. Mintha a többiek még mindig összetévesztenék azzal a lovaggal, aki a megszólalásig hasonlított rá. A tündér tekintete lejjebb téved. Bart jobb alkarján meglátja a fekete csuklópántot, ami végig megkülönböztette a hasonmásától. Egyszerű, sötét rövidujjú pólóján és nadrágján szakadások éktelenkednek, bal keze pedig jóformán szénfekete. Csúnya égési sérülést szedett össze a küzdelem során.
Faragonda nem messze áll Bloomtól. Szaladinnal az oldalán egy ismeretlen lánnyal beszélget. Sokkal fiatalabb, mint a Winx bármelyik tagja. Semmiképp sem lehet elég idős ahhoz, hogy Alfeába járjon. Hosszú, szőkésbarna haja csapzott és ápolatlan. Valamikor őt is bezárhatták. De mégis miért? Ki lehet ez a kislány?
Bloom nem akarja megzavarni Faragondát, ha éppen fontos dolga akadt. Inkább Flóra után indul, aki egyenesen Barthoz sietett. Amint közelebb ér, már hallja is a hangját:
– De örülök, hogy nem esett komoly bajod. Amikor eltalálta a kezedet, nagyon megijedtem…
– Kedves tőled – mondja a fiú, erőtlenül mosolyogva Flórára. Egy kemény harc okozta kimerültség jele ez. – De tőlem nem olyan könnyű megszabadulni.
– Azt látjuk – csatlakozik a beszélgetéshez Bloom. Maga is meglepődik, hogy a fiú hozzáállása az ő arcára is mosolyt csal. – És örülünk is neki. Mi lett volna velünk, ha nem jelensz meg és húzol ki minket a bajból?
– Semmiség. Legalább nektek bizonyítottam, hogy veletek vagyok. Bár úgy tűnik, a többiekig még nem jutott el a hír.
– Hamarosan el fog. Ha meghallgatják Skyék beszámolóját, ők is rájönnek, hogy tévedtek veled kapcsolatban.
– Reméljük…
– Flóra? – hallatszik egy újabb hang. Ahogy Bloom körülnéz, megpillantja a fák közül előbukkanó Heliát. – Jól vagy? Nem esett bajod?
– Helia? – Flóra arcáról döbbenet sugárzik. – Hogy kerültél ide?
– Őt is elrabolták – válaszol a specialista helyett Bloom. – Még korábban, hogy Dereknek legyen egy beépített embere a Vörösforrásban. Nem emlékszel rá? Beszéltünk is róla.
– Elég sokáig voltam bezárva – veszi át a szót Helia. – Ezért nem tudtalak egyszer sem meglátogatni. Nem sétálunk egyet? Elmesélhetnéd, mi történt ez alatt az idő alatt.
Flóra elindul Heliával a fák között, így Bloom kettesben marad Barttal. A fiú gyakran pislog Faragonda és a kislány felé. Egy percnyi hallgatás után végül megszólal:
– Ezek szerint vége? Legyőztétek?
– Úgy is mondhatjuk… Történt néhány egészen különös dolog odalent…
– Bloom! Hát visszatértetek! – szakítja félbe Faragonda. Az igazgatónő befejezte a kislánnyal folytatott beszélgetést, most pedig Szaladinnal az oldalán közeledik felé. – Már többen is kezdtünk komolyan aggódni. Mesélj, mi történt odabent?
Bloom mesélni kezd attól a ponttól, hogy a börtönből visszasietett Skynak és Brandonnak segíteni. Beszámol róla, hogyan győzték le Spencert és hogyan küzdöttek meg a mindaddig ismeretlen lovaggal. Ott viszont megáll, amikor Bart is megjelent és kihúzta őket szorult helyzetükből.
– Az a fiú rendkívül erős volt – veti közbe. – A tűzgolyóim szinte semmik voltak az övéihez képest. Azt hittem, a Sárkány tüze az egyik leghatalmasabb varázserő, ami létezik.
– Ez így is van. Az a mágia, ami benned van, tényleg ősi eredetű és a legerősebb tündérek közé emel téged. Ugyanakkor, ha az elmondottakból jól következtetek, ellenfeletek gyökeresen másfajta erőket tudott mozgósítani. Ha tényleg maga mellé tudta állítani a természetet, akkor máris teljesen más a helyzet.
– De hát Flóra is…
– Ez teljesen más, mint Flóra esetében, ezt ti is láthattátok.
– A négy őselemet irányította, ahogy én is – szól közbe Bart. – Nem sokat találtam róla, de úgy olvastam, mágikus képességként tartják számon, pedig nekem sokkal többnek tűnik.
– Vitatott is ez a meghatározás. Sokan nem hajlandóak elismerni, hogy Magixban a természet külön erőt képvisel, amit csak azért nem érzékelünk, mert harmóniában van a mágiával. A kettő kapcsolata viszont azok számára is fekete folt, akik hisznek ebben az elképzelésben. Nagyon ritka, hogy valaki ehhez hasonló képességgel rendelkezik. Például csak a te beszámolódból derül ki, hogy az elemi tűz erősebb a mágikusnál.
Bloom gyorsan rájön, hogy ebben a témában még Faragonda sem tud mindent, ezért inkább folytatja a beszámolóját. Elmeséli, mennyit láttak Bart és a lovag csatájából, hogy találták meg Spencer segítségével a belső barlangrendszert, beszámol Spengler átváltozásáról, a testetlen hangról, Dinara figyelmeztetéséről, valamint Derek és a lidérc küzdelméről is. Mindeközben igyekszik ellenállni a kísértésnek, hogy a fák között felbukkanó, most pedig neki integető Skyhoz siessen. Faragonda türelmesen végighallgatja.
– Nem tudja a tanárnő, hogy mi történhetett Spenglerrel? – kérdezi Bloom a beszámoló végeztével.
– Ha tényleg úgy van, ahogy mondod, Dinara magányosan és bosszúvággyal teli szívvel távozott el. Ebben az esetben itt maradhatott a szelleme, aki beszélhetett hozzád, és aki megszállhatta Derek lovagját. Átformálta, lidércet csinált belőle, akinek onnantól nem volt más célja, mint beteljesíteni új mestere bosszúját.
Bloom figyelme újra és újra a kislányra téved, aki megilletődötten álldogál a két igazgató háta mögött. Vajon mitől félhet ennyire?
– Ó, ez itt Rose – mutatja be a kislányt Faragonda. – Ezentúl Alfeában fog tanulni. Vagy legalábbis nálunk marad, ugyanis a szüleit Derek lovagja megölte, a bátyja pedig nagyon elfoglalt lesz.
Az igazgatónő Bloom válla fölött Bartra pillant, aki hálás mosollyal bólint.
– Köszönöm.
– És a többi lovag? – kérdezi Bloom újra. – Velük mi történt?
– Spencer feladta magát – feleli Szaladin. – Ez mindenképpen enyhítő körülmény. Tanúskodni fogok mellette, hogy minél enyhébb büntetést kapjon. Utána várom vissza az iskolába. Vannak olyan munkák nálunk, ahol kamatoztathatná a képességeit.
– És Nina meg Maria?
– Griffin jelenleg is tárgyal velük – veszi át a szót Faragonda. – Ők is elhagyták Dereket a bukása előtt, és készek kompromisszumot kötni. Talán Griffin nekik is tud valami hasznos pozíciót a Felhőtoronyban.
– Reméljük, így lesz…
– Ez már nem rajtunk múlik. Ti megtettétek, amit kérni lehetett tőletek. Kiérdemeltétek a pihenést.
Bloom meghajol Faragonda előtt, aztán Skyhoz siet, hogy vele együtt pihenje ki élete talán legkeményebb küzdelmének fáradalmait.
VÉGE
|