26. r�sz: Suttog�s �s fenyeget�s

A Spenglerrel t�rt�ntek m�g nagyobb �vatoss�gra intik a t�nd�reket. Miut�n meg�llapodnak egym�s k�z�tt, hogy ezent�l mindenk�ppen egy�tt maradnak, m�r sokkal lassabban tudnak haladni, mint kor�bban.

Bloom egy id� ut�n a kezdeti ideg�sszeoml�s t�neteit v�li felfedezni mag�n. Minden sarkon elt�n�, k�k ruhadarabot, minden s�t�tebb r�szen z�lden par�zsl� szemp�rokat l�t. M�g mindig cseng a f�le a Spengler tork�b�l felt�r� vis�t�st�l, gyakran pedig a m�sik, suttog� hang is az agy�ba tolakodik. Ilyenkor �sszerezzen �s ijedten kapkodja jobbra-balra a fej�t a forr�sa ut�n kutatva. Az els� p�r ilyen alkalommal seg�lyk�r�en fordul a bar�tn�ihez, de azok, �gy t�nik, semmit sem hallanak.

Mivel idelent m�g annyi f�ny sincs, mint amennyi a lovagokkal v�vott k�zdelem sor�n volt, m�g nehezebb megmondani, mennyi ideje l�ptek be azon a bizonyos kapun, amit Spencer nyitott ki sz�mukra. Nem csoda h�t, hogy mindenki meglep�dik, amikor Techna hirtelen meg�ll.

– M�r �r�k �ta bolyongunk itt, �s m�g nem tal�ltunk semmit! – fakad ki. – Biztos, hogy erre kell tov�bbmenn�nk?

– �n m�r semmiben sem vagyok biztos – mondja Musa. – Derekt�l elp�rtoltak a lovagjai, egyed�l van, mi meg majd megfagyunk. Nem k�ne ink�bb visszafordulnunk �s hagyni az eg�szet?

– Nem – v�gja r� Bloom, de mintha valaki m�s haszn�ln� az � hangj�t. Sz�ve szerint m�r � is r�g visszafordult volna. – Harminc �ve Faragond��k is �letben hagyt�k, �s l�thatj�tok, mi lett a v�ge. Az iskol�k elbuktak, elrabolt�k szinte az �sszes di�kot, csak az�rt, hogy az igazgat�kon vegyenek el�gt�telt. Faragonda meg�g�rtette velem, hogy mi nem fogjuk elk�vetni ugyanazt a hib�t…

– Azt mondod – suttogja megr�k�ny�dve Fl�ra, – hogy meg kell �ln�nk?

– Ezt ne! – Layla azonnal h�tr�lni kezd. – Err�l eddig egy sz� sem esett.

– Bloom, erre nem lesz�nk k�pesek – csatlakozik Stella is. – A Trix �s Darkar… J�, legy�zt�k �ket, b�rt�nbe ker�ltek. De valakit meg�lni… az teljesen m�s.

Bloom keresni kezdi a szavakat, de valami hamarosan eltereli a figyelm�t. Egy hangot hall: egy kisl�ny h�tborzongat�an halk suttog�s�t.

– Ki van ott?

A t�nd�r h�t�n v�gigfut a hideg. Ijedten kapkodja a fej�t jobbra-balra.

– Mi volt ez? – k�rdezi.

– Mi mi volt? – n�znek r� a t�bbiek.

– Ti… ti nem hallott�tok?

– Mit kellett volna hallanunk?

Bloom �rtetlen�l n�z bar�tn�ire. Nem tudja elhinni, hogy �k nem hallottak semmit. Pedig olyan val�s�gosnak t�nt…

– �gy t�nik, t�nyleg itt k�ne hagynunk ezt a helyet – v�lekedik Layla �s m�r indulna is visszafel�. – Ha m�r Bloom is hangokat hall…

– Mit csin�ltok itt?

�jra a suttog�s. Bloom nem b�rja meg�llni, musz�j h�trafordulnia. A t�bbiek m�r el is indultak kifel�, pont amikor v�gre megl�t valamit a m�sik ir�nyban. �s a l�tv�nyt�l egy pillanatra m�g leveg�t venni is elfelejt.

A j�rat v�g�ben egy kisl�ny alakja bontakozik ki a s�t�tb�l. K�k ruh�ja, ami egy fels�b�l �s egy szokny�b�l �ll, annak idej�n dr�ga, eleg�ns darab lehetett. Most azonban elny�tt, szakadt �s poros. Hossz�, fekete haja csapzott, eltakarja az eg�sz arc�t.

Bloom �vatosan h�trapillant bar�tn�i fel�. Azok m�r valamivel od�bb j�rnak, mintha �szre sem vett�k volna, hogy lemaradt. Amikor visszafordul a kisl�ny fel�, majdnem felki�lt ijedt�ben. A kisl�ny ugyanis egy pillanat alatt megtette a kettej�k k�zti t�vols�got, most pedig mind�ssze f�l m�terre �ll t�le.

– Kik vagytok? – k�rdezi suttogva. – Mit kerestek itt?

– �n Bloom vagyok – hebegi f�lelemt�l reszketve a t�nd�r. Hi�ba csak a derek�ig �r fel ez a kisl�ny, valami meghat�rozhatatlan okb�l tart t�le. �s meglepve tapasztalja, hogy akarat�n k�v�l � is suttog. – A bar�taimmal az�rt j�tt�nk…

– Bloom – visszhangozza a kisl�ny. – Menjetek innen! Semmi keresnival�tok itt.

– Nem lehet. Van itt valahol egy f�rfi, aki nagyon rossz dolgokat tett mostan�ban. Az�rt j�tt�nk, hogy meg�ll�tsuk.

– A b�ty�mmal nem kell t�r�dn�t�k. A lid�rcem majd elint�zi.

– A b�ty�d? Csak nem… te vagy Dinara?

– Valaha �gy h�vtak. De amikor a b�ty�im lehoztak ide, elt�ntem a vil�g szeme el�l. Gyakorlatilag megsz�ntem l�tezni. Ez a n�v imm�r semmit sem jelent sz�momra.

– Lehoztak ide? �s hagytak…

– Mikor elmentek, hogy v�grehajts�k a terveiket, senki sem maradt itt. Nem volt, aki enni adhatott volna, a cell�mb�l pedig nem tudtam kij�nni. �gy h�t…

– De most m�gis itt vagy. Ezek szerint m�giscsak siker�lt…

– Itt vagyok, mert elint�znival�m van. K�sza szellemk�nt bolyongok itt m�r harminc �ve, v�rva arra, hogy �rkezzen egy er�sebb jellem� valaki, aki seg�thet nekem.

– Mint Spengler? � a… hogy is h�vtad… lid�rced?

– �tadtam neki azt a hat�rtalan d�h�t �s bossz�v�gyat, amit az �ta �reztem a b�ty�im ir�nt, ami�ta bez�rtak ide. Nem fog meg�llni, am�g nem v�gez Derekkel a nevemben. Utolj�ra sz�lok: menjetek innen, hagyj�tok itt ezt a helyet, k�l�nben ti is a b�ty�m sors�ra juttok.