25. r�sz: A lid�rc

A kapu szinte azonnal bez�rul, amint a hat t�nd�r �tl�p rajta. A barlangra s�t�ts�g borul, a l�nyok egym�st is alig l�tj�k a t�voli f�klya halv�ny f�ny�ben. Ahogy k�zelebb �rnek hozz�, akkor veszik �szre, hogy annak l�ngja azonban nem v�r�sen, hanem k�ken t�ncol, holts�padtt� festve a t�nd�rek arc�t.

A folyos� folytat�dik, a f�kly�k viszont eleinte olyan messzire vannak egym�st�l, hogy az egyikn�l �llva a k�vetkez� is mind�ssze egy apr� pontnak t�nik. A s�t�t, a m�r kifejezetten hideg leveg�, s�t, m�g az a kev�s, k�s�rteties f�ny is k�zrej�tszik abban, hogy mind a hatan reszketnek.

– R�mes ez a hely – nyafog Stella. – Hogy k�pes valaki itt lakni?

Senki nem felel neki. Lassan haladnak el�re a s�t�t, hideg folyos�n. N�h�ny kanyar ut�n megsokszoroz�dik a f�kly�k sz�ma, az eddigi viszonyokhoz k�pest val�s�gos f�ny�r fogadja �ket. Itt csak akkor tal�lnak s�t�t szakaszt, amikor egy hosszabb sor kialudt f�nyforr�s mellett s�t�lnak el. Innen az el�gaz�sok sorozata is �jrakezd�dik, de Bloom�k nem v�lnak sz�t, hanem a f� j�ratot k�vetik tov�bbra is, amin eddig is j�ttek.

– Valahogy nem csod�lom, hogy az a f�rfi nem akart lej�nni ide – suttogja Layla. – Ez a hely akkor is a fr�szt hozn� r�m, ha nem hallom t�le, hogy k�s�rtetek j�rhatnak itt.

Bloom sejti, mire c�loz a t�rsa. M�r a k�s�rteties k�k l�ngok is elegek lenn�nek hozz�, hogy most r�gt�n visszaforduljon, ha nem lenne itt feladatuk. R�ad�sul ami�ta bel�ptek a kapun, amit Spencer mutatott nekik, olyan �rz�se van, mintha valaki folyamatosan figyeln� �ket.

Mivel Bloom s�t�l a kis csapat �l�n, a folyos� v�g�n is � fordul be el�sz�r balra – �s megh�l az ereiben a v�r, amikor egy k�k szoknya sz�l�t l�tja elt�nni az egyik jobboldali j�ratban.

– Ti is l�tt�tok? – k�rdezi a t�bbiekt�l.

– Mit? – k�rdez vissza Stella. – Nem l�ttunk semmit.

– Van itt m�g valaki. Nagyon �vatosnak kell lenn�nk.

– M�g sz�p, hiszen Derek �s az a f�mkar� is itt m�szk�l valahol…

– Most nem r�juk gondolok. Mintha valami k�k szoknyaszer�s�get l�ttam volna erre.

– Hogy? Valamelyik�k szokny�ban cs�szk�l? Ez el�g hihetetlen�l hangzik.

– Szerintem is. �ppen ez�rt mondom, hogy valaki m�s is lehet itt.

– De ki? – suttogja r�m�lten Fl�ra. – Lehet az egyik szellem?

– Hallott�l m�r szellemr�l, amelyik k�k ruh�ban van? – inti le Techna. – A szellemek tudtommal �ttetsz�ek.

Nesztelen�l indulnak tov�bb annak a barlangnak az ir�ny�ba, ahol Bloom a szokatlan jelen�st l�tta. Szerencs�j�kre a t�bbi j�ratb�l nem leselkedik r�juk senki. Bloom egyenesen odasiet, ahol a ruhadarab elt�nt a szeme el�l, de ott sem l�t senkit.

– Itt volt? – k�rdezi Musa, amikor utol�ri.

– Igen – b�lint Bloom. – De elt�nt. Most �n sem l�tok senkit.

�vatos l�ptekkel elindul a barlangban. Viszont alig tesz meg n�h�ny m�tert, amikor �pp csak hallhat� kisl�nyos hang suttog�sa �ti meg a f�l�t:

– Ki j�r itt?

Bloom �sszerezzen a hang hallat�n, majd bar�tn�ihez fordul.

– Ti is hallott�tok? – k�rdezi.

– Kellett volna hallanunk valamit? – n�z r� �rtetlen�l Stella.

Bloom ijedts�g�t l�tva a t�bbiek arc�ra aggodalom �l ki. N�h�ny m�sodpercen bel�l viszont mindannyian egy �jabb oldalj�rat fel� kapj�k a fej�ket. Onnan ugyanis egy f�rfi eszeveszett kiab�l�sa hallatszik:

– Ne! Mit akarsz t�lem?! Hagyj b�k�n! Ne! Ne!

A t�nd�rek t�bbs�g�t megb�n�tja a f�lelem az ord�toz�s hallat�n, Bloom l�ba azonban �n�ll�s�tja mag�t. Gondolkod�s n�lk�l rohanni kezd a hang forr�s�nak ir�ny�ba. T�bben is ut�na ki�ltanak, de nem t�r�dik vel�k. V�gigszalad a folyos�n, majd m�g egyen. V�g�l egy teremszer�s�gbe �r, ami sokkal kisebb, mint ahol Bartot h�trahagyt�k.

T�le balra a sarokban n�gy f�mesen csillog� valami hever. A t�nd�r Spengler v�gtagjait v�li felismerni benn�k. Innen egy s�v indul a terem �tellenes sark�ba, mintha valaki nagy neh�zs�gek �r�n �tk�szott volna oda. A t�voli sarokban egy alak k�rvonalai rajzol�dnak ki.

Ha t�nyleg Spengler az, akkor � a felismerhetetlens�gig megv�ltozott. Ruh�ib�l csak a t�rd�n�l elszakadt nadr�gja van rajta, ahogy n�gyk�zl�b kuporog a f�ld�n. �jfekete b�re olyan hat�st kelt, mintha �rny�k lenne a k�kl�ng� f�kly�k s�padt f�ny�ben. Karja �s l�ba visszan�tt, r�ad�sul mindegyik v�gtagj�ra egy-egy indaszer� ny�lv�ny tekeredik, amik a v�ll�b�l �s a derek�b�l n�ttek ki.

Spengler lassan, imbolyogva fel�ll. Frissen kin�tt karj�val el�sz�r a falnak t�maszkodik, am�g megtal�lja az egyens�ly�t, ut�na maga el� emeli mindk�t kez�t. Bloom csak most veszi �szre, hogy a f�rfi arc�n �s fedetlenn� v�lt fels�test�n nagy, egybef�gg�, kr�tafeh�r folt terjed sz�t. Z�ld szeme val�s�ggal par�zslik a viszonylagos s�t�tben, pupill�nak nyoma sincs benne.

– Mi ez? – sz�lal meg. – A karjaim... �s a... l�baim... M�gis mi...

A mondat k�zep�n magas, vis�t� hang t�r f�l a f�rfi tork�n. Ism�t t�rdre esik, arc�t a mennyezet fel� emeli. A t�nd�r agy�n aggaszt� gondolat fut �t. Ha itt marad �s Spengler �szreveszi, biztos megt�madja. Jobbnak l�tja teh�t, ha fedez�ket keres, �s tal�l is egy kis bem�lyed�st a falban, ahonnan szemmel tarthatja a f�rfit, ugyanakkor rejtve marad el�le. Spengler elny�jtott sikolya lassan elhal, a f�rfi pedig eliramodik az ellenkez� ir�nyba.

Bloom sokkos �llapotban j�n el� rejtekhely�r�l. M�g akkor is reszket� tagokkal mered az �talakult Spengler ut�n, amikor bar�tn�i p�r perc m�lva utol�rik.

– Bloom, mi az? – k�rdezi Musa Bloom holtt� v�lt arc�t n�zve. – Mi t�rt�nt?

A t�nd�r csak nehezen tudja felid�zni a t�rt�nteket. Mikor v�gre siker�l besz�molnia r�la, mi t�rt�nt Spenglerrel, a t�bbiek arc�ra a d�bbenet �s a f�lelem �l ki.