IV. epizód: Aki a Bosszún akar bosszút állni

24. rész: A szökevény

A járat vaksötétjében sokáig csak a tündérek és a specialisták szuszogása töri meg a csendet. A barlang száját lezáró felgyűrt szikla tökéletes hangszigetelőnek bizonyul, semmi sem hallatszik át a szomszédos teremben zajló csatából Bart és az ismeretlen lovag között. Bloom lassan felismerni véli Flóra zokogását is a többiek szuszogása közepette. Teljesen meg tudja érteni barátnőjét. Végre kiderül, hogy teljesen alaptalanul gyanúsították meg, erre hátramarad feltartóztatni egy olyan ellenfelet, akivel még épen sem biztos, hogy meg tud birkózni. Sérülten meg szinte esélye sincs. Végigfut a hátán a hideg a gondolatra, hogy talán soha nem látják viszont és soha nem lesz rá esélyük, hogy bocsánatot kérjenek tőle...

Hamarosan motoszkálás támad a sötétben. Az egyik specialista kifújta magát, most pedig tapogatózni kezd a közelben.

– Tovább kéne mennünk – szólal meg Sky. – Ki tudja, meddig fognak még odaát küzdeni. Ha pedig végeztek, bármelyikük azonnal utánunk tud jönni. Nekik ez nem akadály.

– Mi az, hogy bármelyikük? – csattan fel Brandon. Bloom tűzgolyót idéz, hogy láthassák egymást. Reszket a keze, de igyekszik nem törődni vele, inkább végignéz a többieken. Sky és Brandon farkasszemet néznek egymással a többiek tekintetének kereszttüzében. Flóra nem messze mellettük áll a falnál halkan szipogva, Stella pedig ébredezni kezd a lábánál. – Természetesen Bart fog győzni, aztán pedig utánunk jön. Ha már eddig hamisan vádoltuk, a legkevesebb, hogy most nem kételkedünk a győzelmében.

Ezeket a szavakat hallva Flóra kissé megnyugszik. Hálásan pillant Brandonra, aki viszont semmi jelét nem adja, hogy észrevette volna a néma üzenetet.

Miután megbizonyosodtak róla, hogy Stella is képes továbbmenni, Bloom végül úgy dönt, ki kell használniuk az időt, amit Bart nyert nekik. A kis csapatot vezetve elindul a barlangban. Néhány lépés után viszont eszébe jut valami, és a többieket előreengedve Techna mellé lép.

– Amikor visszatértetek a börtönökből, azt mondtad, valami nagy baj van.

– Ja, igen... Az a két férfi... tudod, akiket legyőztünk... nos... hogy is mondjam... hát... megszöktek.

Bloom olyan hirtelen torpan meg, hogy a mögötte lépkedő Layla egyenesen nekimegy. De nincs egyedül: a fiúk is elkerekedett szemmel fordulnak vissza. Techna arca lángvörösre válik a zavartól.

– A börtön folyosóján kísértük azt az izomkolosszust, amikor szembejött velünk a cimborája... Túl hirtelen történt minden... Nem tudtunk mit tenni...

Techna mentegetőzve hadarja el, mi történt. Musa hevesen bólogat hozzá.

– Hogy? – bukik ki a kérdés Rivenből. – Azt akarod mondani, hogy megint szabad az összes lovag?

Techna megszeppenve bólint. Riven elkáromkodja magát.

– Tehát megint le kell majd győznünk mindkettejüket? – kérdezi Sky. Újabb bólintás a válasz.

– Ez remek – csatlakozik Brandon is. – Ez hiányzott a legkevésbé. Valakinek el kellett volna kísérnie őket.

– Mindegy, ami megtörtént, az megtörtént – jelenti ki Sky. – Már semmit sem tehetünk ellene. Egyébként is most már több esélyünk van ellenük, hiszen egyszer már legyőztük őket. Ezt mi is tudjuk, ők is tudják, tehát már nem lesznek olyan biztosak magukban. Ha már idáig eljutottunk, ne most forduljunk vissza.

Néhányan bólintanak, akik pedig elleneznék Sky javaslatát, nem mernek hangot adni véleményüknek. Mind tudják, hogy nyakig benne vannak ebben a harcban, ahonnan már nincs visszaút. Ismét elindulnak az alagútban, immár annak a tudatában, hogy bármelyik sarok mögött felbukkanhat valamelyik férfi.

Bloomnak fogalma sincs, mióta mehetnek. Időérzékét nem sokkal azután veszthette el, hogy lejöttek a föld alá. Csak megy előre, kanyart vesz kanyar után, viseli az egyre hidegebb levegőt. Mintha már órák teltek volna el az óta, hogy Bart hátramaradt és előreküldte őket.

Hirtelen léptek zaját hallják az egyik kanyarnál, így megállnak fülelni. Egyre hangosabb neszezés szűrődik a fülükbe. Valaki közeledik a járatba. Ráadásul futva, hiszen a hangok túl sűrűek ahhoz, hogy normális járás legyen. A kis csapat tagjai egymás felé fordulnak ijedtükben. Még fel sem készültek a védekezésre, amikor a rejtélyes alak felbukkan a sarkon.

A jövevény kis híján két méter magas, valóságos hústorony. Csupa izom felsőtestét, ami másfélszer, talán kétszer olyan széles, mint egy átlagos emberé, vöröslő sebek borítják. Vastag nyakán kopasz fej ül, apró szemében rémület csillog. Több helyen elszakadt selyemnadrágot és könnyű, hosszúszárú csizmát visel. Négy izmos karját abban a pillanatban emeli a magasba, amint meglátja a tündéreket és a specialistákat.

– Ne! – szólal meg könyörgő hangon. – Elég volt! Megadom magam.

A kis csapat tagjai értetlenül merednek rá.

– Hogy? Mit mondott? – kérdezi nagy sokára Brandon.

Spencer arcára ugyanaz a meglepetés ül ki, mint amit Bloomék a felbukkanása óta tapasztalnak.

– Nem fontos – mondja végül. – A lényeg, hogy eljöttem, tartóztassatok le, ha akartok...

– Hogyhogy eljött? – kérdezi Sky. – Hisz nem is olyan rég még ádázul harcolt ellenünk.

– Először még jó ötletnek tűnt. „Megmutathatod Szaladinnak, mekkorát tévedett”. Ezt mondták nekünk...

– Vagyis Derek ezt mondta – javítja ki Bloom. Spencer bólint.

– Belementünk, meg is mutattuk neki Erikkel... meg azzal a másik sráccal. A főnök azt ígérte, el fognak minket ismerni, mert elsőként nyithatunk olyan iskolát, ahol azok is tanulhatnak, akiket egyébként kiközösítenének. Szó sem volt róla, hogy ehhez hasonló helyzetbe kerülhetünk, hogy menekülnünk kell...

– Innen még van hova menekülni?

– Persze, ezek a barlangok nagyon mélyre lenyúlnak a hegy gyomrába. De oda én be nem teszem a lábam. Inkább feladom magam, tartóztassatok le, bánom is én...

– Miért? Mi van ott lent?

– Vajon mi lehet? A főnök harminc éve is itt rendezte be a búvóhelyét. Úgy hallottam, kísértetek járják...

A lányok közül többen is ijedt nyögést hallatnak. Mintha az eddig átélt borzalmak után nem lenne elegük. Eszükbe sem jutott, hogy a lovagok mellett még szellemekkel is meg kell küzdeniük.

– Na jó, legyen – mondja végül Riven. – Vezessen minket, hisz maga tudja, merre menekültek. Utána kikísérjük Brandonnal. De nem erre, mert ezt a járatot lezárták.

A kis csapat a négykarú férfi vezetésével indul tovább. Bloomban az aggodalom és a megkönnyebbülés viaskodik. Jó érzés tudni, hogy miután Spencer megadta magát, mégiscsak eggyel kevesebb lovaggal kell szembenézniük. De még így is előttük van Maria, Spengler, Derek, és ha hihetnek Spencernek, ki tudja, még mi…

– Maria is visszavonult velük együtt? – kérdezi végül a férfitól. Az csak legyint.

– Azok ketten lemondtak Griffinről. Megkapták a beígért iskolát, Maryke most vissza is ment oda. Már nem érdekli őket a főnök bosszúja. Itt is vagyunk.

Spencer látszólag zsákutcába vezeti őket. Többek fejében megfordul, hogy simán csapdába kerülhetnek, ha valaki mögéjük kerül, ezért a specialisták és pár tündér szinte azonnal hátrafordul a többi lovagot keresve tekintetükkel. A férfi azonban nem áll meg, hanem egyenesen a barlangot lezáró falhoz lép. Jobb oldalon ráteszi a kezét egy kiálló kőre, mire a szikla kétszárnyú kapu módjára széttárul.

– Íme – szólal meg ismét Spencer. – Erre tovább.

A kapun túl, ha lehet, még kevésbé megvilágított folyosó indul. A sötétség sokkal sűrűbbnek tűnik. Valahol a távolban magányos fáklya pislákol.

– Jobb oldalon lent a kiugró. Jó erősen megnyomjátok, és tovább tudtok menni majd, ha visszajöttök. Én betartottam az alku rám eső részét. Most vigyetek ki innen! Ha akarjátok, ott is hagyhattok valakit, hogy tartson szemmel, de eszem ágában sincs a továbbiakban megszökni.

– Akkor milyen tervei vannak? – kérdezi Bloom.

– Letöltöm a büntetésem, bármi is legyen az. Utána jelentkezem Szaladinnál a Vörösforrásban. Talán hasznomat tudja venni valamiben.