19. rész: Kísért a múlt

– Kész – mondja Timmy.

Éppen idejében. Amióta Spengler titkáról lehullott a lepel, Riven gyakorlatilag vesztett csatát vív. A férfi átvette a kezdeményezést, most ő támad hihetetlen lendülettel. A specialista mindent megtesz, hogy kikerülje az ütéseket, némelyik mégis célba talál, kibillentve őt a ritmusból. Nem tudni, vajon meddig bírja még. Ha pedig Spengler elkapja, nagyon gyorsan vége lehet a küzdelemnek.

Amint Faragonda kijut a börtönéből, Timmy a bilincseivel kezd el foglalkozni. Riven megpróbálja Spenglert a megüresedett cella felé terelni, és Bloom is felkészül, hogy a megfelelő időben a férfira zárhassák az ajtót. Tervük be is válik: Spengler akkora hévvel támad a specialistára, hogy mire magához tér, már az elrácsozott üregben találja magát.

– Hogy az a… – hebegi megdöbbenésében. – Cseles, nagyon cseles, mondhatom…

Bloom a lábához kap. Most, hogy Spengler rács mögött van, az őt eddig talpon tartó adrenalin eltűnt a szervezetéből. A lábába pedig iszonyú erővel nyilall a fájdalom.

– Miss Faragonda… – nyögi fájdalmasan az igazgatónő felé. – Nem tudna ezzel csinálni valamit?

– Sajnálom, Bloom – csóválja a fejét Faragonda, és felemeli a kezét. – Ezeket a bilincseket kifejezetten a mi számunkra készítették arra az esetre, ha Nina elhagyja a barlangokat. Ugyanúgy blokkolja a varázserőmet, mint az erőtér. Attól tartok, ezúttal magadat kell meggyógyítanod.

Bloom minden erejét összeszedve igyekszik kizárni elméjéből a fájdalmat. Megpróbál sajgó lábára koncentrálni, és lassan eléri, hogy az erős érzés valamennyire enyhüljön.

– Tanárnő! – szólal meg egy kis idő után. – Igaz, amiről Derekkel beszéltek? Hogy ő lenne Alfea…

– Ő ezt hiszi – szakítja félbe Faragonda. – Harminc éve vagyok megszakítás nélkül Alfea igazgatója. De ehhez arra is szükség volt, hogy Derek édesanyja, Rebecka ne vállalja el ezt a feladatot.

– Miért nem?

– A családjára hivatkozott, de egészen biztosat senki sem tud. Rebecka jó ember volt. Az akkori bizonytalan világban ő a szeretteit választotta, ezért senkinek sincs joga megróni. Viszont két fia, Darren és Derek addigra már a Vörösforrásban tanult. Csak a lánya, a kis Dinara maradt otthon.

– Techna utánanézett a helyzetnek abban az időben. Tényleg mindenfelé összecsapások voltak?

– Ez így van. Magix népei között viszályok robbantak ki. Nem fértek meg egymás között, mindegyikük úgy gondolta, magasabb rendű a többieknél. Még a Fény társasága sem szállhatott nyíltan szembe velük, de valamit akkor is tennünk kellett. Akkor foglaltam szabályba is, hogy Alfeában mindenkit egyenrangúként kell kezelni. Szaladin és Griffin, akik akkor is igazgatók voltak a saját iskolájukban, támogattak és átvették ezt a szabálymódosítást.

– Azt hittem, mindig ön volt Alfea igazgatója – döbbent meg Timmy.

– Szinte mindig – javította ki Faragonda. – Voltak kisebb megszakítások, amikor néhány évre felváltott valaki, de a köztudatban mindig is én voltam és most is én vagyok Alfea igazgatója.

– És Derekék?

– Darren és Derek született harci stratégák voltak. Furfangos logikájuk kiváló hadvezérekké tette volna őket. Csakhogy Magixban nem hiszünk mások leigázásában. Mindig is a békés megoldásokat kerestük. Karizmatikus személyiségek lévén viszont sokakat meggyőztek, tömegeket sikerült maguk mellé állítaniuk. Rebecka látta, hogy fiai lassan eltorzulnak, így tőlem kért segítséget. Meg kellett állítanunk Darrenéket, mielőtt még túl nagy hatalomra tesznek szert. Ketten álltunk ki a két fivér ellen...

– Szembeszállt a saját fiaival?

– Rebecka elszántsága engem is meglepett. Kezdetben nem hittem, hogy képes lenne rá, de bebizonyította az ellenkezőjét.. Bár látszott rajta, hogy nem akar komoly sérülést okozni a fiainak, becsületesen harcolt. A küzdelemnek Darren átka vetett véget, ami Rebecka életét is kioltotta.

– Megölte a saját anyját? – kérdez közbe döbbenten Timmy.

– Én voltam az eredeti célpont, de Rebecka közénk állt. Darren és Derek elmenekült. Akkor fogalmunk sem volt, hova mehettek, de bizonyára annak idején is itt húzták meg magukat. Hónapokig nem hallottunk felőlük, később meg már csak arról értesültünk, hogy őket szolgáló csapatok, különleges képességű emberekkel az élükön egyik harc után avatkoznak be a másikba. Mindegyikből győztesen kerültek ki és a legyőzött csapatokból is rengetgen csatlakoztak hozzájuk. Nem hagytak más lehetőséget, Szaladinnal és Griffinnel újra kiálltunk ellenük. Legyőztük a tábornokaikat, a végső csapást pedig én magam mértem Darrenékre. Darren meghalt, mi pedig azt hittük, hogy Derek is. Úgy tűnik, valahogy mégis sikerült kijátszania a halált...

Bloom egy pillanatra még saját gyógyításáról is megfeledkezik. Jól hallotta, hogy Derek jóformán a halálból jött vissza? Mert ha igen, ez semmiképp sem jelenthet jót.

– Bloom, tudom, hogy nehéz lesz – folytatja Faragonda. – Ha lenne más mód, nem kérnélek ilyesmire, de ha le is kerül rólam ez a bilincs, időbe telik, amíg elmúlik a hatása és visszatér a varázserőm. Nektek kell megállítanotok Dereket. És ne essetek a mi hibánkba! Derek elmondhatatlanul veszélyes. Amikor azt mondom, hogy meg kell állítanotok, azt úgy értem, hogy egyszer s mindenkorra.

Bloomot úgy érik az utolsó szavak, mint a villámcsapás. Most a legnagyobb félelme igazolódott be. Nem elég egyszerűen legyőzniük az ellenséget. Önbizalma meginog: képesek lesznek végezni vele, ha ott állnak vele szemben?

– Mondta, hogy Derekéknek volt egy húguk is – igyekszik elterelni a gondolatait a rá váró megpróbáltatásokról. – Vele mi lett?

– Nem tudni. A kis Dinarán telepatikus képességek kezdtek megmutatkozni, amikor két bátyja belekezdett a háborúsdiba. Rebecka be akarta íratni Alfeába, de halála után Darrenékkel Dinara is eltűnt. Pedig az egyik legfontosabb kötelességünknek tartottuk, hogy távol tartsuk őt attól, amit a bátyjai művelnek...

– Skyék merre vannak? – szakítja meg a beszélgetést Riven. – Bizonyára elkél nekik a segítség.