III. epizód: Küzdelem a föld alatt

15. rész: Barát vagy ellenség?

A Vörösforrás szomorú látványt nyújt. Az egykor büszkén égbeszökő építményt lehúzta a föld. Falain ádáz csata nyomai, ugyanolyan bemélyedések és katapult okozta lyukak, amilyenek a Felhőtornyon is voltak. Mindenhol csak pusztulás. Nagy területen kis híján mindent törmelék borít, az iskola maradványai között pedig rengeteg elejtett pajzsokat és kardokat látni.

A romok között két fiú nézelődik. Arcukon döbbenet és hitetlenkedés. Csak tíz-tizenöt napja jártak itt utoljára, és mégis... Sosem gondolták volna, hogy ennyi idő után ilyen állapotban látják viszont.

– Ez borzasztó – szalad ki Brandon száján, ahogy az egykori udvarra érnek. – Hogy rombolhatták le ennyire?

– Nem tudom – vallja be Sky, és végignéz az udvaron. A kikövezett részeken koromnyomok, a füvesített területeken kiégett foltok árulkodnak, mi is folyhatott itt. – De még a sárkányok sem voltak elegek, hogy visszaverjék őket.

– Ehhez többezres seregre lenne szükség. Hogy lehetne ekkora hadereje?

– Nem feltétlenül kell többezer ember, ha valamilyen fenevadat is harcba indítanak. Nem emlékszel arra a sárból gyúrt izére Alfeánál?

A két fiú párbeszédét motoszkálás szakítja félbe, ami a romok közül jön. Sky és Brandon előrántott karddal fülelnek. Valaki van még itt rajzuk kívül.

– Ki vagy? Mutasd magad! – kiáltja Brandon a zaj feltételezett forrása felé.

Kisvártatva egy újabb fiú lép ki az egyik fal töredéke mögül. Nagyjából húsz év körüli, magas, vékony, kis híján véznának is nevezhető. Egyszerű, sötét, rövidujjú pólót és nadrágot visel, valamint egy fekete csuklópántot a jobb alkarján. Rövid, barna haját alig borzolja az épphogy lengedező szél, barna szemével pedig séta közben is a két specialistát fürkészi.

– Az ég szerelmére, Bart! – kiált fel Brandon, mikor felismeri a jövevényt. – A szívbajt hoztad ránk!

– Igen? – kérdez vissza a fiú, miután elég közel ért. – Bocsi, nem volt szándékos.

– Hogyhogy itt vagy? – szól közbe Sky. – És a lányok?

– Nem tudom, én hazaugrottam, amikor Stella visszajött. Akkor hallottam tőlük, hogy ma itt megbeszéltek veletek egy találkozót.

– Mióta vagy itt?

– Pár órája. Nem jutott eszembe semmi, amivel eltölthettem volna az időmet, így idejöttem.

– És otthon minden rendben?

Bart erre a kérdésre már nem válaszol azonnal. Láthatóan nem számított rá, így először csak hebeg-habog. Mikor pedig végre normális választ tudna adni, újabb lépések zaja fojtja belé a szót. A hangokból ítélve több valaki járkál még a Vörösforrás romjai között. És több különféle hangon kiabálnak:

– Fiúk! Hol vagytok?

A kiáltásokat hallva Brandonék ismét megnyugszanak. Amíg Sky megkönnyebbülten útbaigazítja a közeledőket, Brandon Barthoz fordul.

– Ez neked is eszedbe juthatott volna, akkor nem hoztad volna ránk a frászt...

– Ugyan, Brandon! – inti Sky, amikor hat tündér ér ki az udvarra. – Honnan tudhatta volna, hogy csak mi ketten vagyunk itt? Könnyen gyanakodhatott rá, hogy az ellenség néhány embere még mindig itt ólálkodik.

A lányok érdekes hírekkel szolgálnak. Bloom megtudta, hogy a két boszorkány, akik Alfeát is megtámadták ideiglenesen elhagyják a barlangokat. Néhány átállt boszorkánynövendéket visszavisznek a Felhőtoronyba, ez idő alatt pedig Derek búvóhelyének védelme meggyengül. Tökéletes alkalom, hogy megpróbálkozzanak egy mentőakcióval. Sky és Brandon figyelmét viszont nem kerüli el, hogy a tündérek szokatlanul távolságtartóak Barttal szemben. Nem mentek oda a fiúhoz, hogy köszönjenek neki, sőt, legtöbbjük egyenesen gyanakodó tekintettel figyeli. Olyan mértékű bizalmatlanság sugárzik egyik-másik lány szeméből, amilyet még sosem láttak tőlük.

Rövid tanácskozás után el is határozzák, hogy azonnal el is indulnak. Még az előtt kell odaérniük és kiszabadítaniuk Derek foglyait, hogy Maria és főleg Nina visszatérne mesterük oldalára. Azt sem fontolják meg, hogy Sky közreműködésével seregre tegyenek szert. Bár úgysem vennék sok hasznát a szűk barlangokban. Ilyen esetekben egy kis csapat sokkal esélyesebb rá, hogy sikerrel járjon.

A felesleges feltűnés elkerülése végett gyalog indulnak el. Ha valami mindig képes segíteni, az a meglepetés ereje. Derek hiába számít rájuk, ha nem tudja, pontosan mikor érkeznek. Másrészről pedig ha azonnal indulnak, Bart sem értesítheti Dereket. Bár ilyen szempontból csak a lányok nézik a teendőket. Nem akarják az érintett füle hallatára beavatni a specialistákat. Így viszont az út hosszú és fárasztó. Beletelik egy pár napba, de problémamentesen jutnak el a Felhőtoronyig. Az iskola melletti erdőben tartanak egy utolsó pihenőt, elég közel Derek feltételezett búvóhelyéhez, hogy másnap akár oda is érjenek.

Bloom nem tudta figyelmen kívül hagyni, hogy Sky elég sokat beszélt út közben Barttal. Ez nyugtalanította. Nem kéne a fiút minden részletbe beavatni, ha tényleg van rá esély, hogy az ellenséggel cimborál. Este, mikor Bart már arrébb húzódott, a tündér odasétált barátjához:

– Nem beszélgettek túl sokat? – kérdezi tőle.

– Ezt hogy érted? – néz Sky értetlenül. – Az ég szerelmére, mégis mi ütött belétek? Amióta újra találkoztunk a Vörösforrásnál, úgy kezelitek Bartot, mintha valami járványos betegségben szenvedne...

– Ez nem igaz. Mi csak...

Bloom körülnéz az említett fiú után kutatva tekintetével. A táborban viszont nem találja.

– Hova tűnt? – kérdezi ijedten.

– Bart? – kérdez vissza Sky és a magasba mutat. – Ott fent.

A tündér követi barátja karjának vonalát és hamarosan megpillantja Bartot. A fiú felmászott egy fa egyik alsóbb ágára, de elég magasra ahhoz, hogy a földről ne lehessen elérni. Mintha attól tartana, hogy az éjszaka valaki megtámadja őket. Habár, ha belegondol, Bart az egész út alatt így viselkedett. Éjszaka felmászott egy közeli fára, ott talán kipihente magát, de mire a többiek felébredtek, ő már rég talpon volt.

– Nos? – sürgeti Sky, visszarángatva Bloomot a töprengésből.

A lány lehalkítja a hangját és mesélni kezd. Elmondja, amit eddig kihagyott a beszámolóiból Bart előtt: hogy a fiú valószínűleg Derek embere és eddig kémkedett utánuk. Talán valahogy most is értesíti az ellenségüket arról, merre járnak. Sky azonban csak hitetlenkedve néz rá.

– Ez őrültség – jelenti ki határozottan. – Hiszen hányszor segített már? Ha tényleg úgy lenne, ahogy mondod, miért segített eddig?

– Nem tudom. De valahogy nem tetszik ez nekem.

– Inkább pihenj le, holnap nehéz napunk lesz.

Bloom aggódva figyeli Sky hátát, ahogy a fiú arrébb sétál. Dühíti, hogy barátja nem hisz neki. Pedig valami tényleg nem stimmel Bart körül. A tündérnek végigfut a hátán a hideg. Mikor újra felnéz a faágon üldögélő specialistára, megborzong. Már sötétedik, ezért nem látja tisztán, de mintha a fiú őt méregetné folyamatosan. Az aggasztó érzés pedig nem múlik el akkor sem, amikor megpróbálná kipihenni magát a rájuk váró nagy csatára. Mert ha valamiben egészen biztos lehet, az az, hogy Derekkel és a lovagjaival egyáltalán nem lesz olyan könnyű megküzdeni, mint a Trixszel vagy Lord Darkarral.

Az éjszaka folyamán Brandon a többieket hátrahagyva felfedezőútra indul. A Felhőtorony nagyon közel van a táborhelyükhöz. Jó lenne tudni, hogy az a két nő már itt van-e vagy sem. A fiú végignéz földön fekvő társain, hogy biztos lehessen benne, senki nem fogja követni. Szerencséjére a tündérek már mélyen alszanak és Sky sem kel fel az apró neszekre, amiket barátja okoz.

Brandon nagyjából csak egy fél órát gyalogol a sűrű aljnövényzetben, mire talál egy helyet, ahonnan ráláthat az iskolára. A látvány némiképp megnyugtató. A boszorkánytanoncok Nina és Maria felügyeletével a Felhőtorony falait igyekeznek rendbehozni. A két nő az épület tövében járkál fel-alá, onnan figyelik a tanulók munkáját. Brandon nagyot sóhajt megkönnyebbülésében. A nők kezében semmiféle fenyítőeszközt nem lát.

– Megnyugtató, igaz? – hall hirtelen egy ismerős hangot valahonnan a közelből. Rémülten fordul jobbra-balra, de nem lát senkit.

– Ki az? – suttogja idegesen. Nem tud uralkodni a hangján, abból sugárzik a félelem. – Merre vagy?

– Kicsit följebb, és megleszek!

Brandon felnéz a fák lombkoronája felé, és végre megpillantja a hang forrását. Bart áll az egyik fa ágán. Brandon keresgélni kezd az emlékezetében. Most, hogy jobban belegondol, Bartot nem látta a többiekkel együtt aludni.

– Te meg mit csinálsz itt? – bukik ki belőle a kérdés.

– Ezt én is kérdezhetném. Ahelyett, hogy itt mászkálsz, pihenned kéne a barlangtúrára. Vagy egymagad akarsz szembeszállni velük?

– Csak megbizonyosodtam, hogy a két boszorkány idejött. Ennyi.

Brandon visszaindul a többiekhez. Ugyanúgy meg kell küzdenie az aljnövényzettel, de már ismerős úton halad, így valamivel gyorsabban visszaér. Bart a feje fölött, ágról ágra ugrálva követi. Nem kétséges, hogy gyorsabban is tudna menni, ha nem várná meg a társát. A táborban végül visszakuporodik arra a faágra, ahova még este felmászott és azon ülve hajtja pihenőre a fejét.