13. rész: Szilveszteri pókerparti

A napok kérlelhetetlenül telnek tovább. A Karácsony nagy részének emléke lassan halványulni kezd. Az azt követő álomé azonban nem. Az továbbra sem hagyja nyugodni Bloomot. Bár Faragondától bizonyára rengeteg újdonságot megtudhatna, így sem esik nehezére kitalálni, hogy Derek valóban egy taktikai zseni lehet. Hiszen csak akkor hallottak róla először, amikor már késő volt. Akkorra már sereget gyűjtött maga köré, méghozzá olyat, amivel látszólag lehetetlen vállalkozás szembeszállni.

Az a megállíthatatlan sereg... Derek kétszázötven főt említett, de ez a kétszázötven fő Magix három legjobb iskolájára mért megszégyenítő vereséget. Pedig a színkóddal megkülönböztetett páncélosokban nincs semmi rendkívüli. A sereg igazi, átütő erejét a lovagoknak is nevezett tábornokok, valamint az általuk követett stratégia adja. És mivel a lovagokat bizonyára Derek kérte fel, hogy csatlakozzanak hozzá, ráadásul a stratégia is az ő fejében születhetett meg, ez mind ellenfelük kiváló harctéri tudását bizonyítja.

Ha pedig a lovagokra gondol, végképp elfogja a kétségbeesés. Már Nina és Maria is veszélyes ellenfélnek bizonyultak mind a Felhőtoronyban, mind pedig Alfeában. De nem csak ők dolgoznak Dereknek. Rajtuk kívül elvileg volt valaki, aki fel tudta venni mások alakját. Tőle azonban nem kell tartaniuk, mert már nincs a barlangokban. Ugyanakkor ott van a két férfi, akik a Vörösforrást vették be: Spencer és Spengler. Előbbire elég ránézni, hogy az ember kitalálhassa, mit várhat tőle. Négy karral és dagadó izmokkal akár hegyeket is képes lehet arrébb tolni. És ha mindezt figyelembe veszi, hirtelen Spengler is átértékelődik a gondolataiban. Hiába nem látni rajta semmi különlegeset nehéz mozgásán kívül, ha Derek ilyen nagyerejű embereket választott maga mellé, ő sem lesz kivétel.

Derekkel kiegészülve a lovagok rendkívül ütőképes ötöst alkotnak, Bloomot jelen pillanatban mégis a hatodik aggasztja a leginkább. Derek a múltkor említette, hogy nincs a barlangokban, így kilétét sűrű homály fedi. Ha viszont a férfi korábban elejtett félmondatait is figyelembe veszi, görcsbe rándul a gyomra. Ugyanis ha logikusan végiggondolja az egészet, nagyon is valószínűsíthető, hogy újdonsült barátjuk igazából az ellenségnek dolgozik. A tündér ezt mégsem akarja elfogadni. Bart rövid idő alatt nőtte ki magát Flóra legjobb barátjává miután Helia eltűnt. Néha pedig azon is eltűnődik, hogyan alakultak volna a dolgok, ha Heliát nem rabolják el. Akkor talán sosem találkoztak volna a fiúval, Alfea ostroma pedig ki tudja, hogyan végződhetett volna a segítsége nélkül. Semmi okuk meggyanúsítani, hogy ő lenne a hatodik lovag.

Ezek a képek, amiket Faragonda jóvoltából lát a lovagok életéből, talán előbb-utóbb jól is jöhetnek. Akár arra is alkalmasak lehetnek, hogy kidolgozzanak valamilyen tervet a foglyok kiszabadítására. Csakhogy Derek látszólag mindenre gondolt. Befészkelte magát egy eldugott barlangrendszer kanyargó folyosóinak mélyére... Mégis milyen tervet lehet kitalálni egy ilyen mentőakcióhoz? Sajnos az igazgatónő nem hagyhatja el a celláját, így általa feltérképezni sem tudják azt a helyet. Ha pedig ez még nem lenne elég, az egész mentőakciót varázserő nélkül kéne végrehajtaniuk. Derek rendkívül jól bebiztosította magát.

Ilyesmiken viszont kár töprengenie. Csak gondterhelt lesz tőle, pedig most nem hagyhatja, hogy dolgok jelenlegi állása megzavarja. Elvégre a többi tündérrel ők is nagyon erős csapatot alkotnak. Ők Alfea legjobbjai, Faragonda is megmondta. Elvégre legyőzték Lord Darkart... meg a Trixet... De sem Lord Darkar, sem pedig a Trix nem volt ennyire felkészült! Nem. Ezen most nincs értelme rágódni. Ha hagyja, hogy eluralkodjon rajta a kétségbeesés, Derek máris győzött. Azt pedig nem engedheti.

Első lépésként meg kell várniuk, amíg Stella és a többiek visszaérnek. Bár azt is meg kell hagyni, hogy Stella még Karácsony előtt indult útnak, ezen az estén meg már az új évet fogják ünnepelni. Nem sieti el, az egyszer biztos.

Bloom vendégein is látszik a feszültség. Főleg Flóra az, aki gyakran céltalanul bolyong a házban. Nem is kétséges, hogy aggódik Faragondáért, de ő is tudja, hogy egyelőre tehetetlenek. Bart korántsem tűnik annyira idegesnek. Nem járkál céltalanul a lakásban, de ez bizonyára annak köszönhető, hogy fáradhatatlanul segít Vanessának és Marknak a ház körül. A tündérek azonban már rájöttek, hogy ez csak a felszín. Párszor már volt alkalmuk éjszaka hallani a fiú motyogását. Olyankor a saját családját szólítgatta, akiket ezek szerint legalább annyira félt, mint ők az igazgatónőt. A történtek után Flóráék már inkább azon csodálkoznak, hogy képes ilyen erősnek mutatni magát. Egy ilyen fiú a legutolsó, akiről bármelyikük is feltételezni merné, hogy Dereknek dolgozik.

Szilveszter estéjére Bloom végre előáll egy ötlettel, hogy valamennyire kiverjék legújabb ellenségüket a fejükből. Nap közben sikerül néhány doboz gyufát összegyűjtenie zseton gyanánt, estére pedig egy csomag franciakártyát is talált. Úgy gondolta, egy kis játék feledtetné velük gondterhelt helyzetüket.

Amíg Vanessa és Mark a szilveszteri műsorokat nézik a tévében, Bloomék elkezdenek pókerezni. Mint kiderül, Bart már tisztában van a szabályokkal, otthon gyakran játszottak barátokkal vagy a család többi tagjával, bár eddig csak tét nélkül. Flóra is hamar megérti a játék menetét. Hiába tűnik az egész az elején puszta szerencsejátéknak, a lányoknak hamar rá kell döbbenniük, hogy a tapasztalat Bartot segíti. A fiú mintha pontosan tudná, mikor érdemes emelnie, blöffölnie vagy minél hamarabb kihátrálnia a játékból. Talán részben annak is köszönhető, hogy nem osztották szét az összes gyufát, de Bart viszonylag rövid idő alatt összegyűjti az összeset.

– Ezt nem hiszem el! – fakad ki Bloom, amikor a fiú maga elé húzza az utolsó gyufaszálakat. – Hol tanultál meg ilyen jól játszani?

– Esténként valamivel el kellett ütni az időt – hangzik a válasz. – Ahogy itt körülnéztem, nem nagyon találtam olyan játékot, ami nekünk ne lenne meg otthon.

Flóra feláll az asztaltól, és kimegy a konyhába szomját csillapítani. Bloom elkezdi összeszedni a kártyákat, majd odasúgja a fiúnak:

– Mi a véleményed?

– Miről? – kérdez vissza Bart értetlenül.

– Hát Flóráról. Tetszik neked?

– Végül is nem tudnék rosszat mondani róla – feleli vonakodva a fiú. – De nem is akarok elkiabálni semmit... Talán.

– És nem akarod megmondani neki?

– Szerintem két ember kapcsolatát nem az határozza meg, hogy mit mondanak egymásnak. Sokkal inkább az, hogy mit tesznek egymásért...

– Szóval nem? Pedig biztos örülne, ha elmondanád neki.

– Remélem, azért nem akarsz rákényszeríteni. Sok mindenben van már gyakorlatom, de ez nem tartozik közéjük.

– Tudod mit? De – mondja Bloom, és újra keverni kezdi a kártyákat. – Játszunk még egyet, csak mi ketten. Ha nyerek, elmondod Flórának, hogy mit gondolsz.

– És ha én nyerek?

– Akkor nem nyaggatlak tovább vele.

Bart elég hosszan gondolkodik az ajánlaton, mielőtt elfogadná. Mire Flóra visszaér a konyhából, Bloom már osztja is a két-két lapot kettőjüknek.

– Még egy parti? – kérdezi.

– Igen, de most csak Bart meg én játszunk, különleges tétekkel.

Bloom maga elé emeli a lapjait. A látványtól kis híján felsikít örömében. Két ász van a kezében, az egyik pikk, a másik treff. A lapok mögül a fiúra néz, akinek az arcáról semmit sem lehet leolvasni.

Három újabb lap kerül az asztalra. Az első a kör ász, aminek láttán Bloom még inkább úgy érzi, máris megnyerte a játékot. Az ászt a káró dáma és bubi követik.

– Növelhetjük egy kicsit a tétet? – kérdezi Bloom a fiútól. – Ha nerek, még én is kérdezhetek tőled valamit, amire muszáj őszintén válaszolnod.

Bloom igyekszik figyelmen kívül hagyni Flóra kérdő pillantását. Három ásszal nyerni fog, efelől semmi kétsége, és ez tökéletes alkalom, hogy megtudja, mégis mennyi igazságtartalma van azoknak a nyugtalanító gondolatoknak, amik azóta kínozzák, amióta hazajöttek. Bart egy ideig nem szól semmit. Szemét a saját és az asztalon lévő közös lapok között járatja. Arcáról viszont még mindig nem tükröződik semmiféle érzelem.

– Rendben – mondja végül. – De ha én nyerek, akkor nekem is lenne egy kérésem.

– Mi lenne az?

– Szeretnék hazamenni legalább annyi időre, hogy megbizonyosodjam róla, hogy minden rendben van. Utána visszajövök.

A két tündér zavartan néz össze.

– Attól tartok, ehhez meg kell várnunk Stelláékat – mondja Bloom. – Ő tud kaput nyitni Magixba.

A fiú továbbra is faarccal néz rájuk, de kénytelen beletörődni a helyzetbe. Végül bólint, hogy folytassák a játékot. A negyedik lap, ami az asztalra kerül, egy pikk hetes. Semmi jelentősége. Bloom folyamatosan igyekszik bármilyen nyomot keresni a fiú arcán, ami utalhat arra, hogy neki jól jön-e ez a kártya, de nem talál semmit. Végül az utolsó lap is középre kerül: egy káró ász.

– Igen! – kiáltja Bloom, és az asztalra csapja a saját ászait. – Úgy tűnik, én nyertem négy ásszal. Ezek szerint tartozol nekünk egy vallomással.

Bart arca még mindig rezzenéstelen marad. Szemét végigjáratja Bloom lapjain, majd a lányra néz. Végül halvány mosoly jelenik meg a szája sarkában.

– Biztos? – kérdezi rosszat sejtető hangon. – Nem sieted el egy kicsit?

Bloom egy kicsit elbizonytalanodik a fiú reakcióján. Lehet Bartnak olyan lapja, ami üti az ő négy ászát? Kizárt.

– Csak blöffölsz, ugye?

A fiú az asztalra helyezi a kártyáit. Mindkettő káró, egy király és egy tizes. A tündérnek elkerekedik a szeme. Egy káró sor, tíztől ászig... még az ő négy ászánál is jobb.

– Ez... lehetetlen – hebegi Bloom. – Pedig annyira biztos voltam...

– Úgy tűnik, nagy mázlim volt – vonja meg Bart a vállát, majd feláll az asztaltól. – Köszönöm a játékot, de most inkább járnék egyet.

A fiú felveszi a cipőjét és az ajtó felé indul. Kabátot nem vesz fel. Bloomék már számtalanszor szembesülhettek vele, hogy Bartot a legkevésbé sem zavarja a hideg. De amint a kilincsért nyúlna, az ajtó kitárul, a következő pillanatban pedig négy lány lép be rajta.

– Ugye megmondtam, hogy nem érdemes aggódni – hallják Stella ismerős hangját. – Nélkülünk úgysem indulnak sehová...

Bloom és Flóra kisietnek az előszobába. Barátnőik rétegesen beöltözve érkeztek.

– Még nem múlt el ez a hideg? – kérdezi Stella. – Pedig reméltem, hogy már melegebb lesz.

– Ezért voltál távol ilyen sokáig? – dorgálja meg Flóra. – Mi meg itt aggódtunk, nehogy elkapjanak titeket.

– Minket? Ugyan már, meg tudjuk védeni magunkat.

Bloom beljebb hívja a lányokat, akik leülnek az asztal köré, ahol néhány perce még játszottak. Stella beszámolót tart. Nem csak a többi tündért sikerült utolérnie. Sky és Brandon is bármikor készen állnak, hogy segítsék őket. Találkozót beszéltek meg néhány nap múlva a Vörösforrásnál. Ha addig olyan helyzet áll fel, akár azonnal vállalkoznak a mentőakcióra is.

A jó hírek után Bloom beszél a többieknek az álmairól, amikben Faragonda segítségével láthatta, mivel állnak szemben. Mesél Derek rémisztő kinézetéről, a taktikai zsenialitásáról és a kikövetkeztetett gondolatokról, amiket az igazgatónő és a férfi beszélgetései során a harminc éve lezajlott küzdelmekről leszűrt. Mielőtt folytatná, barátnőire néz.

– Valamelyikőtök esetleg tud valami konkrétabbat, mi volt Magixban harminc éve?

– Nem sokat – vonja meg a vállát Musa. – Hallottam róla, hogy mindennaposak voltak a kisebb összecsapások, meg mindenki csatázott mindenkivel, de többet nem igazán.

– Nagy káosz lehetett akkor – töpreng el Techna, majd előveszi a laptopját. – Megpróbálok utánakeresni, de nincs garancia, hogy találok is valamit...

Ezt nyugtázva Bloom a katonákkal folytatja. Nem éppen az a sereg, aminél nagyobbat el sem lehet képzelni, de így is jelentős létszámbeli fölényben vannak. Aztán a lovagok kerülnek sorra. Ninát és Mariát nem kell bemutatnia, hiszen mindannyian tudják, mire képes az a boszorkánypáros. Inkább kezdi azzal, amikor látta, ahogy Spencer és Spengler behozzák Szaladint a börtönbe. A hústorony Spencer veszélyességét nem kell részleteznie, ám amikor társát kezdi el leírni, Stella hitetlenkedve hallgatja.

– Nem kéne neki is valamilyen különleges képesség? – kérdezi. – Ha már a többieknek mind van...

– Pont ezért biztos, hogy neki is lesz valami – veti közbe Layla. – Ha Derek tényleg ért a háborúsdihoz, nem fog egy olyan apró hibát sem ejteni, mint hogy az egyik katonáját könnyen legyőzhessük.

Bloom ekkor ér a legkínosabb részhez. Gyakran csak keresi a szavakat, ezért néha Flóra veszi át tőle a gondolatmenetet. Ketten végül elmondják, hogy kétségkívül van egy hatodik lovag is, de szinte semmit sem tudnak róla. Stella viszont hirtelen közbevág, méghozzá korántsem olyan vonakodóan, mint két barátnője.

– Csak annyit lehet feltételezni, hogy talán Bart az, ugye?

A lányok hirtelen Bloom és Flóra felé fordulnak. Még Techna is felnéz a képernyőről. Mindannyiuk várakozó tekintetében ott a kérdés: „Ez tényleg így van?”

– Bizonyos jelek erre engednek következtetni – próbál Bloom magyarázkodni. – De egyáltalán nem lehetünk ebben biztosak. Hiszen láttátok, hogy segített Alfeában.

– Nem is tudom – szólal meg Musa. – Az azért furcsa, hogy pont akkor bukkant fel, amikor Helia eltűnt...

– Az tény, hogy megoszlik róla a vélemény – vág közbe Flóra. – Stella például ki nem állhatja. Vannak olyan dolgok, amik amellett szólnak, hogy az ellenségnek dolgozik...

– Brandon mondta, hogy Bart gyakorlásként vizet lebegtet meg sziklákat tol arrébb anélkül, hogy hozzájuk érne – mondja Stella. – Ugyan ki más lenne képes egy olyan sárgólemet gyúrni, mint amelyik betörte a suli kapuját?

– Jól van, ezzel nem megyünk semmire – szakítja félbe a vitát Bloom. – Mindenkinek megvan a saját véleménye róla, ne itt vitassuk meg, mert kínos lesz, ha visszaér. Én személy szerint nem hinném, hogy tényleg segítene nekünk, ha Dereknek dolgozna.

– Találtál valamit, Techna? – kérdezi Flóra, másra terelve a szót.

– Próbáltam a nevére rákeresni, de túl sok találat van. Nincs testvére, vagy ilyesmi?

– Faragondával említettek valakit – Bloom megpróbálja felidézni a hallottakat. – Azt hiszem volt egy bátja, aki meghalt... Darrennek hívhatták... Meg valami Dinaráról is esett szó...

– Mindegyik d-vel kezdődik? – veti közbe Musa. – Fura ízlése lehetett a szüleiknek.

– Azt hiszem, megvannak – szól ki laptopja mögül Techna. – Darren és Derek Rongby a Vörösforrásban tanultak, méghozzá kiváló eredményekkel. Stratégiai eredményeik elismeréseként még kitűntetést is kaptak.

– Ha nem mondod, sosem jövünk rá – inti le Stella. – Ennél egy kicsit több kéne.

– Mindjárt megpróbálok utánakeresni a családjuknak... Meg is van! Jómódú család, nincs sok érdekesség. Édesanyjukat, Rebeckát harminc éve az Alfea igazgatónőjének akarták megválasztani, de nem fogadta el.

– Erről beszéltek – szaladnak ki a szavak Bloom száján. – Derek Faragondát hibáztatja, amiért az anyja nem lett igazgatónő. Ha jól tudom, Faragonda akkor kapta meg Alfeát.

– Pontosan. Akit pedig még említettél... az a Dinara... Darren és Derek húga volt. De harminc éve az egész családnak hirtelen nyoma veszett, nem találok róluk több feljegyzést.

A társalgásnak a sétájából visszatérő Bart vet véget. A lányok nem akarnak a fiú előtt Derekről beszélni, amíg lehetséges, hogy csak egy megbízható barát szerepét játsza. Bart viszont a tündérekhez lép. Techna gyorsan becsukja a laptopját, nehogy a képernyőről valami árulkodjon, de aggodalma alaptalannak bizonyul. A fiú csak Stellát kéri meg, hogy segítsen neki visszamenni Magixba. Egy gyors eligazítás után, miszerint pár napon belül a Vörösforrásnál találkoznak a másik két specialistával, útnak is indítják, így a következő néhány napra hatan maradnak tervet készíteni.