II. epizód: Kényszerpihenő

11. rész: Bizalmatlanság

Bloom verítékben fürdik. Száján keresztül veszi a levegőt. Kezével saját torkát igyekszik kitapintani. Tisztán érezte Derek szorítását. Mintha a férfi ujjainak csontjait sem hús, sem bőr, csak a kesztyű választotta volna el tőle. Ráadásul olyan hirtelen volt az a mozdulat...

A tündér keze lassan a tarkójára csúszik. Még mindig sajog azon a helyen, ahol Derek leütötte Faragondát. Próbálja átgondolni a látottakat. Először csak egy álomnak tűnt. De hamar kiderült, hogy nem csupán álom. Szíve ugyanolyan gyorsan vert izgalmában, mint ahogy Faragondáé verhetett. Érezte a fojtogatást és az ütést. Talán még ajkai is mozogtak miközben az igazgatónő beszélt.

Lassan felemeli a fejét, majd körülnéz. Olyan valóságosnak élte meg az előző álmát, hogy egy pillanatra az is eszébe jutott, hogy talán nem is az volt. De a saját szobájában van. Az ágyában ül. Az ágy két oldaláról pedig két barátnője figyeli aggódó tekintettel.

– Jól vagy, Bloom? – kérdezi Flóra.

– Ti itt? – kérdez vissza a tündér. – Hogyhogy...

– Beszéltél álmodban – mondja Stella. – Érdekes volt hallgatni... Mintha valakivel beszélgettél volna, de a válaszok elmaradtak...

– Faragondát elkapták. Láttam, hogy egy cellában van.

– Hogy láthattad vol... – kezdi Stella hitetlenkedve, de eszébe jut a megoldás. – Hát persze! Az a gondolatátvitel, amiről még utoljára szó volt órán...

– Mivel Faragonda már eléggé tapasztalt, nem jelenthet neki problémát, hogy kapcsolatba lépjen Bloommal – fűzi tovább Flóra. – És emlékszel még valamire?

– Szinte mindenre – bólint Bloom. – Egy Derek nevű férfival beszélt. Minden bizonnyal ő áll a támadások hátterében. A jobb szeme egy hüllőé. Nina és Maria neki dolgozhatnak.

– Akkor az volt a pajzsokon is...

– De nem csak Nina és Maria dolgoznak neki. Láttam még két férfit, akik épp Szaladint hurcolták be a börtönbe.

– Ők lesznek azok, akik a Vörösforrást támadták meg – tippel Stella.

– Bizonyára. De... – Bloom elhallgat, és aggódva visszanéz Flórára.

– Mi az? – kérdez vissza ijedten a lány. – Miért nézel így rám?

– A Faragondáéval szemközti cellában Heliát láttam. És elég rossz állapotban. Mintha már hetek óta ott senyvedne...

– Az lehetetlen – vágja rá Stella. – Emlékszel, mit mondott Sky? Helia pár hete elintézett valamit, azóta viszont ott van az iskolában és titkos járatok után kutatgat.

– Ahelyett, hogy meglátogassa Flórát, amikor szeretik egymást? – kérdez vissza Bloom. – Valami itt nem stimmel. Biztos vagyok benne, hogy Helia volt abban a cellában.

– És hogy nézett ki az a másik két férfi? – szól közbe Flóra, hogy elterelje barátnőit a témáról.

– Az egyik egy hatalmas négykarú hústorony volt – emlékszik vissza Bloom. – A másikon nem láttam semmi különöset. Ha csak az nem különös, hogy míg a cimborája csak övön alul viselt valamit, ő teljesen be volt öltözve... Kabát, kesztyű, bakancs... Viszont...

A vöröshajú tündér megint elhallgat egy percre.

– Bart alszik? – kérdezi végül.

– Nem láttuk – rántja meg a vállát Stella. – Mindenesetre nem hiszem, hogy itt lenne az ajtó előtt. Miért?

– Mert hallottam, ahogy Derek Mariával beszélt. Amikor megtudta, hogy tíz tündér meg a három specialista megszökött előle, tudta, hogy mi hatan visszamennénk. Azt mondta, hogy még könnyebb is a dolguk, mint gondolta, mert Bart velünk van.

Flóra hirtelen a szája elé kapja a kezét. Stella is meglepetten pislog.

– Ugye nem azt akarod mondani...? – kérdezik szinte egyszerre.

– Még egyáltalán nem biztos – mentegetőzik Bloom. Sejti, milyen vad ötlet fogalmazódott meg barátnői fejében. – Lehet, hogy csak félreértettem és nem is Bartra gondolt. Eredetileg úgy fogalmazott, hogy a fiú velünk van, de másra is érthette.

Bloom szavai Stellát némileg megnyugtatják, de Flórát nem. Ő még mindig feltűnően ijedtnek tűnik.

– Valami baj van? – kérdezi tőle Stella.

– Igen. Ugyanis könnyen gondolhatott őrá. Amikor ti elindultatok az alagúton a könyvtárból, mi még visszamentünk eltorlaszolni az ajtót. Maria éppen akkor fordult be a folyosóra. És mintha felismerte volna...

Most Bloomékon van a meghökkenés sora. Meredten néznek Flórára.

– Ugye... Ugye nem feltételezed róla, hogy ő is ellenünk lenne? – hebegi Bloom. – Pedig olyan kedves fiúnak látszik...

– Én sem gondoltam volna – teszi hozzá Stella. – De valahogy mégis aznap bukkant fel, amikor a Felhőtornyot megtámadták. Aztán jött segíteni az iskola védelmében, de amikor kellett, sehol sem volt...

– Velem volt – javítja ki Flóra. – Emiatt nem róhatjátok meg, mert én kértem, hogy jöjjön velem. De most eléggé összezavarodtam.

– Nem csodálom. Én mindenesetre kétlem, hogy meg tudnék-e maradni a közelében. Nem lenne jó, ha itt maradna...

– Várj egy kicsit! – szól közbe Bloom. – Ha most kitesszük, aztán meg kiderül, hogy tévedtünk, nagyon megbántjuk vele. Ha mégsem tévedtünk, akkor pedig gyanút fogna. A legjobb az, ha itt marad, de szemmel tartjuk.

– És mit fogunk csinálni most, hogy tudjuk, hol találjuk meg Faragondát? – kérdezi Flóra. Látszólag nagyon zavarja, hogy barátjáról ilyen viták folynak. – Valamikor el kell mennünk érte, nem?

– Igaz, de hárman nem sokra mennénk – vélekedik Bloom. – Számítanak rá, hogy egyszer visszamegyünk. Előbb szólnunk kéne a többieknek. És persze a specialistáknak.

– Én megyek! – ajánlkozik azonnal Stella. – Én majd összegyűjtöm őket. Egyébként is, nem szívesen maradnék emellett a fiú mellett...

Bloom még egy szúrós pillantást vet barátnője felé, de végül rábólint. Másnap reggel pedig Stella egy általa létrehozott kapun visszamegy Magixba.