8. rész: Szökés Alfeából

– Igazgatónő, jól van? – kérdezi Bloom.

– Jól, de a helyzetünk sajnos egyáltalán nincs jól. Nektek volt igazatok. Ezekben a pillanatokban a Vörösforrást is éppen úgy támadják, mint minket.

– Mégis mit lehetne tenni? – kérdezi Musa.

– Akit lehet, kimenekítünk az épületből. A könyvtárból nyílik egy titkos folyosó, azon keresztül elég messze juthatunk, hogy Nina erőterén kívül essünk.

– Nem lesz könnyű – veti közbe Techna. – A legtöbb diákot már elkapták.

– Tényleg, Sky! – kiált fel Bloom Barthoz fordulva. – Itt van Brandonnal a másik folyosón. Segítségre szorulnak.

– Rendben – bólint a fiú, és elindul két barátjának segíteni.

A lányok a sarkon állva figyelik, ahogy Bart futva közeledik a küzdők felé. Brandon még mindig ájultan fekszik a földön. Sky sem bírhatja már sokáig két katona folyamatos támadását. A harmadik specialista még időben érkezik, és becsúszva kigáncsolja az egyik páncélost. Ezt követően a másik mögé kerül, hiszen az még mindig Skyjal van elfoglalva. Egyetlen tarkóra mért ütéstől a katona eszméletlenül esik a padlóra. Mielőtt az első feltápászkodna, a fiú magasba emeli nyújtott lábát, majd egy újabb találattal a hátán visszaküldi a földre.

– Előbb is jöhettél volna – szólal meg Sky, miközben kifújja magát. – Már aggódtunk, hogy hol lehetsz. Tényleg, hol voltál?

– Flórával megkerestük az igazgatónőt – feleli Bart, csuklójával körözve levezetés gyanánt. – Nem fogjuk tudni tartani az iskolát. Ki kell jutnunk innen.

– Hogyan? A sárszörny még mindig ott van a kapunál.

– A könyvtáron keresztül...

– Megvagytok? – kérdezi a fiúk felé futva Bloom. – Nem esett bajotok?

– Jól vagyunk – nyugtatja meg Sky, majd ájult társára pillant. – Habár nem tudom, Brandon meddig akar szunyókálni... Valahogy fel kéne ébresztenünk...

– Arra nincs idő – szakítja félbe Bart, és felkapja az alélt fiút. – Minden perc számíthat, amíg a katonák előtt járunk.

Stella aggódva néz Brandonra. Paskolgatja a fiú arcát ahogy továbbindulnak a könyvtár felé. A sort most Sky vezeti. Bár minden útjukba kerülő terembe benyitnak, hátha találnak bújdosó tündéreket, nem járnak sok sikerrel. Alig páran csapódnak melléjük amíg eljutnak a könyvtárig. Ott Faragonda elkezd a könyvek között keresgélni.

– Valahol itt rejtettem el a kulcsot... – motyogja.

Amíg az igazgatónő keresgél, Brandont is sikerül felébreszteni. A fiú Stella kitartó paskolgatásától vöröslő arccal kel fel a földről, ahova Bart letette.

– Szóval mégsem oldottál még kereket? – rivall rá Bartra, amint észreveszi. – Ha esetleg elfelejtetted volna, segítened kellett volna visszatartani a katonákat, akik beözönlöttek a kapun! De te nem voltál sehol...

– Elég, Brandon! – szól rá Sky. – Az előbb igenis segített, amikor azzal a két katonával kellett küzdenünk. Csak azért nem emlékszel rá, mert leütöttek.

– Ráadásul ő fakasztotta a vizet, ami meggyengítette azt a szörnyet – teszi hozzá Flóra. Sky és Brandon szájtátva néznek rá.

– Ezt még nem is mondta – fordul Sky a fiúhoz. – Miért nem?

– Nem tartottam fontosnak... – hangzik a felelet, amit Faragonda félbevág.

– Megvan!

Az igazgatónő mellett az egyik könyvespolc kiugrik a helyéről, és félreáll. Mögötte egy sötétbe vesző lépcsőt látnak. Faragonda int a többieknek, hogy kövessék, és elindul lefelé. A többség követi, Bart viszont visszasétál a könyvtár ajtajához és kinéz rajta. Flóra utánamegy.

– Nem jösz? – kérdezi.

– De, csak még ellenőriztem, nem jönnek-e...

Ebben a pillanatban Maria bukkan fel egy kicsit távolabb a folyosón egy kisebb csapat katona élén. Nyilván ők is bújkáló tündéreket keresnek. A nő észreveszi a fiatalokat mielőtt még Bart visszabújna az ajtó mögé, Flóra pedig még azt is látja, ahogy Maria szája megmozdul. Az egyetlen szót nagyon könnyű leolvasni a szájáról:

– Te?

A fiú becsukja, majd elbarikádozza az ajtót. Közben előreküldi Flórát, és hamar utol is érik a többieket.

– Szerinted az a barikád visszatartja őket? – kérdezi hátrafordulva a tündér.

– Nem hiszem, de időnyerésnek megteszi.

A lépcső nem túl meredek, de egy ideig így is veszélyes. A könyvtárból beszűrődő kevés fényben minden egyes fokot ki kell tapogatni. Később azonban egy forduló után már fáklyák világítanak a falakon, jól láthatóvá téve az utat.

– Mikor készült ez a folyosó? – kérdezi egy idő után Bloom, aki közvetlenül az igazgatónő nyomában halad.

– Alfeát harminc éve lerombolták. Nem sokkal előtte vettem át az igazgatói széket, de már akkor is itt volt. Az új épülethez hozzákapcsoltam rendkívüli vészhelyzet esetére, de az igazat megvallva nem tudnám megmondani mennyi idős...

– Használta már azóta?

– Legutóbb harminc éve. Azóta nem volt rá szükség.

Bloom elbizonytalanodik Faragonda szavainak hallatán. Az igazgatónő hanghordozásából arra következtet, hogy még ő sem biztos abban, sikerül-e elmenekülniük. Akkor viszont tényleg nagy lehet a baj. Ennek ellenére nem teszi szóvá. Egyrészt azért, mert feleslegesnek érzi, másrészt pedig azért, mert Sky előbb tesz fel egy másik kérdést:

– Milyen messze van még a vége?

– A felén már túl vagyunk – nyugtatja meg Faragonda.

– Hallok valamit a könyvtár felől – szól közbe hirtelen Bart. – Bejutottak. Sietnünk kell.

– Nem lehet, hogy még egy tündér van a könyvtárban?

– Mielőtt Bart elbarikádozta a könyvtár bejáratát, Maria volt a folyosón – válaszol Flóra. – Ők jutottak be.

– Ez esetben viszont szedjük a lábunkat! – adja ki az utasítást Faragonda.

Még szerencse, hogy elég messze járnak a bejárattól, így nem fogják őket hamar utolérni. A biztonság kedvéért azért megszaporázzák a lépteiket. Így is beletelik majdnem egy újabb órába, hogy elérjék a barlang másik végét.

Egy lankás domb tövében jutnak ki ismét a friss levegőre. Alfea már csak a távolban látszódik a fák között. Innen talán még túlzottan csendesnek is tűnhet az iskola és környéke. Bloomék viszont pontosan tudják, hogy egyáltalán nem az.

Bart a kijáratnál marad, hogy tudjon szólni, ha az ellenség átért a földalatti folyosón. A többiek egy kicsit távolabb mennek, ahol az igazgatónő ellenőrzi, hányan jutottak ki Alfeából. Sajnos nem sokan. A három specialistán és a Winx hat tagján kívül mindössze négy tündérnek sikerült a csoporthoz csapódni. Faragonda először őket küldi haza. Egyesével megkérdezi a lakhelyüket, majd mindenkinek egy külön kaput nyit meg, amelyen keresztül hazajuthatnak.

A tündérek után Faragonda Skyhoz és Brandonhoz fordul. Megköszöni a segítségüket, majd újabb kaput nyit meg nekik. A specialisták még maradnának biztosítani a Winx tagjainak hazatérését, de az igazgatónő lebeszéli őket.

– Így is többet tettetek, mint amennyit várhattunk volna – mondja.

– Hát... Ha tényleg biztos benne...

Sky és Brandon eltűnése után a kapu bezáródik mögöttük. Már csak Bloomék állnak az igazgatónővel szemben, aki viszont már úgy érzi, túl lassan haladnak.

– Layla, téged gyorsan elküldelek Pixifalvára – mondja, miközben szinte kapkodva végzi a kapunyitáshoz szükséges mozdulatokat. – Onnan már egyedül is hazatalálsz.

Layla után Techna, majd Musa következik. Nekik már jóformán hadarva kell elmondaniuk a lakhelyüket. Már Flóra lenne a soros, de hirtelen Bart tűnik fel Faragonda mellett. Kezében egy kis állatkát tart.

– Először ő akart átjutni mellettem, de sikerült elkapnom – mondja, miközben a magasba emeli. – Nem valamelyikőtöké?

– Kiko! – kiált fel Bloom, és átveszi házikedvencét a fiútól.

– Másodszor pedig megjöttek a katonák. Egy egész csapat. Most másznak kifelé az alagútból.

Bloomék kezdenek megijedni. Mi lesz velük, ha nem tudnak elmenekülni? Hiszen már a Musának nyitott kapu is bezáródott előttük. Az igazgatónő azonban sietve nyit még egy átjárót.

– Siessetek! – szól rá a lányokra. – A legfontosab most az, hogy titeket ne tudjanak elkapni. Később még visszajöhettek. Mire vártok még?

A tündérek pár pillanatig haboznak a kapu előtt, míg Stella végül átlép rajta. Őt szorosan Flóra követi, Bloommal a nyomában. Még látják, ahogy az átjáróval szemközti dombon megjelennek a katonák Maria vezetésével, majd elmosódik előttük a kép.