7. r�sz: Kett�s offenz�va

A folyos�n szaladva Fl�ra rendszeresen meg�ll egy-egy ablakn�l. Kin�z az udvarra, ahol egyre nagyobb t�meg ver�dik �ssze a kett�t�rt torony k�r�l. Lent n�h�nyan �tkutatj�k a romokat, majd egy�rtelm�en jelzik a kint �ll�knak, hogy senki sem szorult a t�rmel�k al�. Ez pedig Fl�r�t is megnyugtatja valamennyire.

– H�la az �gnek, hogy senki sem s�r�lt meg – s�hajt. – Rem�lem, az igazgat�n� is j�l van...

– Ha az ellens�g bejut, akkor m�r mindegy lesz – sz�lal meg Bart, �s a legk�zelebbi ablakhoz l�p. – L�ssuk, le tudom-e lass�tani...

A fi� el�reny�jtja mindk�t kez�t, mik�zben behunyt szemmel koncentr�l. Fl�ra a katon�k sereg�t f�rk�szi tekintet�vel, keresve valamilyen hat�st, amit Bart el�rhetett. Hamarosan viszont a s�rsz�rny k�ts�gbeesett kiab�l�sa elvonja a figyelm�t a p�nc�losokr�l. A g�lem k�r�l ugyanis er�s sug�rban v�z t�r fel a magasba. A s�ralak meg�ll, �s eszeveszetten kiab�l k�nj�ban.

Sajn�latos m�don a hidegzuhany p�r pillanat m�lva el�ll. A v�z visszat�r a f�ld m�ly�re, de nem kev�s sarat is visz mag�val. Ezzel egyid�ben Bart elh�tr�l az ablakt�l a szemk�zti falig. Hangosan veszi a leveg�t. Fl�ra is gyeng�bbnek �rzi mag�t.

– Ennyi volt – mondja nemsok�ra a fi�, m�g mindig a falhoz t�masztva a h�t�t. – Tal�n egy kicsit meggyeng�tette...

A t�nd�r �jra kin�z az ablakon. A sz�rnyeteg n�mi er�gy�jt�s ut�n ism�t megindul a kapu fel�.

– Tudsz tov�bb j�nni? – fordul Fl�ra a fi�hoz, mire az azonnal b�lint.

– Persze.

Amint elindulnak, a folyos� bekanyarodik. Azt�n m�g egyszer. A fordul� ut�ni hossz� egyenes szakaszon viszont egy m�sik t�nd�r fut vel�k szemben. Nyilv�n valamilyen fedez�ket keres, de Fl�ra nem igaz�n t�r�dik vele. Sietne tov�bb, v�gig a folyos�n, amikor meghallja Bart ki�lt�s�t:

– Vigy�zz, szikla!

A k�vetkez� pillanatban m�r a derek�n �rzi a fi� karj�t, ahogy meg�ll�tja �s visszah�zza. Hirtelen megremeg az eg�sz �p�let. A l�ved�k nem sokkal mellett�k csap�dik a falba. Mivel meggyeng�lt a tart�szerkezet �s m�r nem b�rja el a r�nehez�l� s�lyt, a folyos� padl�ja megrepedezik egy szakaszon, �s a darabok hullani kezdenek a m�lybe. Fl�r��kat nem fenyegeti vesz�ly, de a m�sik t�nd�r r�l�p a padl� egyik ingatag k�v�re, ami kics�szik a l�ba al�l.

Bart futva elindul a t�nd�r fel�, miel�tt m�g az a t�rmel�k ut�n zuhanna. Az utols� f�l m�tert m�r h�ton cs�szva teszi meg, �s az utols� pillanatban ut�nany�l, de mindhi�ba. A kez�t m�r nem �ri el.

Fl�ra a sz�ja el� kapja a kez�t. Borzong�s fut v�gig rajta a l�ny sik�t�sa hallat�n. Bart sem mozdul. A leszakadt r�sz sz�l�n hasal maga el� meredve. Lassan felemeli �res mark�t. P�r pillanatig �gy marad, v�g�l Fl�r�hoz fordul. M�g mindig nem tud megsz�lalni. Szem�b�l f�jdalom sug�rzik.

– K�rlek... Ne magadat hib�ztasd... – hebegi Fl�ra a fi� arc�t l�tva, de csak azt �ri el, hogy v�gre Bart is megsz�lal:

– Hogyhogy nem tudtam elkapni? El kellett volna...

– T�lbecs�lted magad... Mindenkivel megesik...

– Nem szok�som – folytatja komoly hangon a fi�. – Sok�ig egy�ltal�n nem tudtam var�zsolni. T�k�letesen tiszt�ban vagyok vele, hogy mire vagyok k�pes �s mire nem. El tudtam volna kapni. Fogalmam sincs, mi�rt nem siker�lt.

Bart mondat�t dermedt cs�nd k�veti, aminek egy mennyd�rg�sszer� hang vet v�get. Fl�ra ism�t kin�z a legk�zelebbi ablakon. A s�rsz�rny m�r az iskola kapuj�n�l van, most pedig neh�z �kl�vel �jra les�jt a vastag faszerkezetre. A l�tv�ny siets�gre �szt�nzi a t�nd�rt, ez�rt visszafordul bar�tj�hoz. K�zelebb l�p hozz�, �s a fi� fel� ny�jtja a kez�t.

– Menn�nk kell... – kezdi, mire Bart csak b�lint.

– Tudom. Mehet�nk.

A k�t fiatal visszaindul a folyos�n, majd r�kanyarodnak egy m�sikra. Itt m�r nincsenek ablakok, �gy csak a hangos d�r�mb�l�sb�l sejtik, hogy a g�lem m�g nem t�rte be Alfea kapuj�t. Ezen az �ton gond n�lk�l eljutnak az igazgat�i irod�hoz. Fl�ra kopog�s n�lk�l nyit be. Faragond�t az asztala mellett tal�lj�k, amint �pp felt�p�szkodik a padl�r�l.

– Igazgat�n�, j�l van? – k�rdezi ijedten a t�nd�r.

– Megmaradok. Enn�l az�rt t�bb kell, hogy...

Hangosan megsz�lal valami. Az igazgat�n� beny�l a zseb�be, �s kivesz bel�le egy telefont. Az cs�r�g.

– Igen? – k�rdezi, miut�n felveszi.

– Faragonda, van egy kis gondunk – hallatszik egy f�rfihang a k�sz�l�kb�l.

– Szaladin? Mi a gond?

– Megt�madtak minket, de nem azok, akikr�l besz�lt�l.

– Mert akikr�l besz�ltem, azok minket t�madtak meg. Nina �s Maria itt vannak Alfea falai el�tt.

– Akkor sajnos mindketten magunkra maradtunk. Milyen ismer�s... Az ellens�g nem mutatja meg mag�t, hanem csatl�sokat k�ld... Eml�kszel...

Megszakad a vonal. Faragonda holtt� v�lt arc�t l�tva Fl�ra m�g jobban megr�m�l.

– Ez mit akart jelenteni?

– Rem�lem, nem azt, ami lehetetlennek gondoltam. Harminc �ve sz�lltunk szembe egy hasonl� gondolkod�s� p�rossal, de...

– Hall valaki valamit? – szak�tja k�zbe Bart az igazgat�n�t. Kintr�l egy hang sem sz�r�dik be a szob�ba.

– �n semmit – sz�lal meg Fl�ra, majd elakad� l�legzettel hozz�teszi: – A kapu...

– Bejutottak. Szem�ly szerint egy�ltal�n hiszem, hogy meg tudn�nk t�l�k v�deni az iskol�t.

– Ez esetben ki kell menek�ten�nk annyi tanul�t, amennyit tudunk – jelenti ki Faragonda. – A k�nyvt�rb�l ny�lik egy folyos�, ami el�g messzire ny�lik, hogy kijussunk Nina er�ter�b�l. Ha pedig m�r kint vagyunk, hazak�ldj�k az �sszes di�kot. Jobb, mintha fogs�gba esn�nek.

Ez�ttal Bart �ll a h�rmas csoport �l�re, b�r a t�bbieknek kell ir�ny�taniuk, merre tal�lj�k a k�nyvt�rat. Gyakran hallanak p�nc�lz�rg�st arr�l �rulkodni, hogy ellens�ges katon�k vannak a k�zelben, de eggyel sem tal�lkoznak. Sietve hagyj�k maguk m�g�tt sorban a folyos�kat, amikor az egyiken v�ratlan akad�lyba �tk�znek. Egy el�gaz�sn�l ugyanis a Winx t�bbi tagja kanyarodik be el�j�k.