A Bosszú lovagjai

Prológus

Ez az éjszaka egyáltalán nem olyan, mint ami ilyenkor szokott lenni. Ez most se nem csöndes, se nem meghitt. A sűrű, sötét felhőkből szakadó eső szöges ellentétben áll az évnek e szakaszában megszokott derűs idővel. Az erdő lakói szinte mind visszahúzódtak vackaikba, és még a néhány eddig kószáló állat is riadtan keres menedéket, ahogy reccsenő faágak hangjától kísérve valaki elképesztő gyorsasággal épp keresztülhalad az erdőn. Ennek ellenére a talajon állva nem látni senkit. Sehol egy kósza árny, ami bárkinek is a jelenlétére utalna. Némely faág mégis megreccsen. Egy titokzatos alak közlekedik az esőtől védelmet nyújtó lombok között.

Az erdő mélyén apró tisztás húzódik. A rejtélyes idegen útja bizonyosan érinti ezt a helyet, hiszen itt is egyre jobban hallani a reccsenéseket. Sőt, már látni is lehet valami mozgást. Valaki az esőtől védelmet nyújtó lombok között ágról ágra ugrálva közeledik a tisztáshoz. Egy rétszéli fán megáll. Guggol az ágon, miközben fejét forgatva körülnéz. Úgy tűnik nem lát semmi fenyegetést, és leugrik a földre, majd sétálva elindul a tisztás közepe felé. Egy fiú az. Nagyjából húsz év körüli. Magas, véznának tűnő testét egyszerű, sötét, ugyanakkor nagyon vékony ruha fedi, amin a néha viharossá erősödő szél minden nehézség nélkül átfúj. Őt viszont ez látszólag nem zavarja, ahogy az sem, hogy rövid, barna haja a fák koronái közül kiérve máris elázott a szakadó esőben.

A fiú lassan kiér a tisztás közepére. Ott megáll. Nem törődik az esővel, pedig ruhájából már rég facsarni lehetne a vizet. Karba font kézzel ismét elindul, fel-alá járkál, mintha várna valamire. Vagy valakire?

Akármire vár is, az már egy jó ideje csak várat magára. Amióta a fiú elkezdett járkálni, a közeli tündériskolában már egy teljes tanítási óra is lezajlott volna. Türelmetlenség ennek ellenére nem látszik rajta...

Hirtelen a tisztás másik végében megzörren egy bokor. A fiú odafordul, és szeme megakad egy másik alakon az erdő védelmet adó fáinak árnyékában. A sötétben szinte csak a körvonalai látszanak. Lassan int a fejével, mire a fiú elindul felé.

Közelebbről már jóval kivehetőbbek az alak vonásai. Egy magas, köpenyes férfi áll a fák között, bár a köpeny nem a vállán, hanem arca közepe tájékán, valahol az orra alatt lehet megkötve. Orra viszont nem látszik csontfehér maszkja mögött, ami egész arcát eltakarja. Egyedül két rés van rajta, melyek mögül egy felemás szempár fürkészi a vele szemben álló fiút. A bal hideg acélkék, de legalább emberi. A jobb inkább hasonlít egy hüllőére. A sárga szemgolyót csak egy vékony, résszerű pupilla hasítja félbe.

– Örülök, hogy eljöttél – szólal meg a férfi, de hangja erősen gépiesen cseng. Szájmozgást egyáltalán nem produkál. – Remélem, nem vársz túl régóta...

– Éppenséggel nem volt jobb dolgom. Miért hívott ide?

– Ajánlatom van a számodra, ami mindkettőnk számára hasznos.

– Tud valamit, ami nekem is hasznos? Erre kíváncsi vagyok.

– Egy ideje figyellek már téged. Erős vagy. Hatalmad van. Nem sok hozzád hasonlóan jó harcosról tudok. Büszke lennék, ha segítenél nekem.

– És nekem ebben mi a jó?

– Kettőnk célja első hallásra különbözőnek tűnhet. Én bosszút akarok állni néhány illetőn, akik régebben egyszer már legyőztek... a bátyámmal együtt. Te pedig egyszerűen vadászol egyetlen bizonyos személyre, aki képes olyan jól harcolni, mint te magad, vagyis kihívást jelent neked...

– Ezt honnan tudja? – kérdezi hirtelen a fiú. Reakciója meglepettséget sugall.

– Sok mindent tudok, ifjú barátom – folytatja a férfi. – Habár... Nem is vagy te igazából olyan ifjú, jól mondom? Elképesztően jól tartod magad...

– Térjen a lényegre! – szólal meg ismét a fiú, most már ingerült hangon.

– Ahogy mondtam, céljaink első hallásra különbözőnek tűnnek, de korántsem azok. Ha belevesszük, hogy az, akire vadászol, több barátoddal is végzett, bizonyos értelemben te is bosszút akarsz.

– Igen...

– Állj mellém! Légy a szövetségesem! Segíts beteljesíteni a bosszúmat, és utána, sőt, mit utána, lehet, hogy már közben megkapod a lehetőséget a saját bosszúd beteljesítésére...

– Hogy?! – a fiú izgalmában megragadja a férfi ruháját, és erősen szorítani kezdi. – Tudod, hol van?

A férfi lassan bólint.

– Tudom, hol van a célpontod. És azt is tudom, hogy ő jelen pillanatban épp egy új képességével igyekszik megismerkedni. Ha mellém állsz, téged is fel tudlak ruházni azzal a képességgel, és biztosítom számodra a lehetőséget, hogy megütközz vele.

A fiú összehúzott szemöldökkel fürkészi a felemás szempárt. Számára nagyon csábító az ajánlat, komolyan elgondolkodik rajta.

– Hol van? – kérdezi.

– Egy közeli iskola diákja lett, de nem kell félned. Az én egyik célpontom is abban az iskolában tartózkodik, tehát támadást fogok indítani ellene. Akit én akarok, azt el tudjuk fogni, de nem fogom kockáztatni a sikert csak azért, hogy élve kapjuk el azt, akit te akarsz. Ezért részt vehetsz a támadásban, és szembeszállhatsz vele. Addigra pedig te is tökéletesen uralmad alá fogod hajtani új hatalmadat, így esélye sem lesz veled szemben.

A fiú lassan elmosolyodik, és elengedi a férfi ruháját.

– Jól hangzik.

– Tökéletes – mondja halkan a férfi, miközben megigazítja ruháját. – Ez esetben kövess, kérlek! Még néhány részlet kidolgozása után pár napon belül akár támadhatunk is. A többiek biztos befogadnak kis csapatukba...

– Többiek?

– Még több rendkívüli képességgel bíró ember, akik segíteni fognak nekünk. Hamarosan találkozol velük. Biztos vagyok benne, hogy összebarátkoztok.

A férfi elindul a fák között arra, amerről feltehetőleg a tisztáshoz jött. A fiú követi. Néhány pillanat, és mindketten eltűnnek az erdő sűrűjében.